(szino)líra
torzószótár
anyagias
valami ostoba szivárvány ívei alatt szánalmas ahogy apró morálban őrlődve egész életünkben csak számolgatunk nehogy átlépjük a becsület küszöbét mikor nagyobb szelet zsíros kenyérrel próbálkozunk sodoma kertjei mögött mivel rögtön merengni kezdünk a tisztes ősökön akiknek távoli tekintetében is ott a megütközött gesztus ha az örökül hagyott türelmes élet netán a rend üteméből az ácsingózás öblös tereibe vált hol bármikor rád zuhanhat az anyagias világ csábos képzete amelyben relatívvá is válik az egyszeri élet jogos kényszere tobzódjon bár körös körül szennyben a világ s hiába keresnéd visszafelé szépelegve a harmóniát jeles költőnk is imígyen kesergett a líra törékeny hangszerén másfélszáz éve örök hatalmak mint hazatérő csürhe hogy rohannak moslék szagát ha szél orrukba hozza egymást elütve sírva ordítozva hogy ki legyen előbb a vályúnál amelybe aztán menten beleáll ezek szerint körötted így lesz a bűn egyetemes újra kell gondolnod morális ingoványokra épült rendszered melyben a vágy s tisztesség netán egymásra talál de már nincs időm újra kezdeni ezt az iskolát így magával ránt gyorsan a hiány
anyagpazarlás
újságpapírba anyám talán sosem csomagolt uzsonnát bár erre pontosan nem emlékezem akkor még nem volt élmény a szép papiros ezért jobban kihagy a tétova emlékezet igaz sokkal több celluloid nem is ülte meg a zord ötvenes éveket lelki szemeim előtt csak durva tapintású barna lepedő lebeg mibe hol szalonnadarabok kerültek máskor kopottnak tetsző öltönyök anya ezek gondos szétnyírásával éberen az anyagpazarlás ellen ügyködött a korabeli print ugyanis kellett másra lírai közbevetéssel ma sem maradna mindig magára ahogy egykor ha apánk csalódottan fáradt esti széke mellé letette mivel az olvasottaktól messze szállt a kedve hasznossá vált tehát a matéria ablakpucolásra csillogott is a városi folklórban a maszatos üveg utána de megpihent olykor félreeső rozoga stelázsira szállva vagy gondos lapokra vágva budiban teljesedett benne az otthon intim magánya máskor hamis vezércikkekbe burkolva került a sánta deres bácsihoz a lyukas talpalnivaló visszafelé ez a szűkre szabott élet mégis milyen megható ha a médiában a gazdag csürhe rablott tengereihez affektálva elvonul demagógiáról és éhről sértetten vitázva
anyajegy
két sör között mondom a kocsmában a dokinak mert míg eszméletlenül nem visznek fémesen csillogó szörnyű műszerei közelébe nem megyek hisz gyávának is születnek néha gyermekek szóval hogy egyre több kellemetlenné váló testemen az anyajegy kamasz koromban még csak egy volt nem is túl csúnya a vállamon mégis némi szégyen öntött el ha a napfény verte nyári strandokon a fakult kék fecskében a kuncogó lányokhoz közeledtem akik ráadásul aprólékos kéjjel vizsgálták át a tested kölcsönösen persze legfeljebb a középpontba szúrni tekintetünket nem volt mindenkinek mersze hogy kilesse göndörödik-e már a lábak hajlatában némi erotika aztán egyszer csak ideértünk friss bőrünket májfoltosra cseréltük az öregedés mondja riadozó szavaimra doki barátom s míg újabb italomat búcsúként bevágom teszek egy kört a tudomány felé a pettyek ötven fölött felborult anyagcserére vallanak alighanem a vastagbélrák végletes tünetei kavarognak a pocak alatt de a doki nyugodt mindez a korral is jár mondja szakmailag néhány horrorisztikus lehetőséget is előhozva hogy bizton láthassuk a katasztrofális holnapot
(Megjelentek az Alföld 2018. októberi számában.)
Borítókép: Kagor (Wikimedia Commons)
Hozzászólások