László Noémi: Műrepülés, Kürti Andrea illusztrációival
„A műrepülés egyes légi járművek olyan mozgása, figurák együttese,
amelyeket a normál repülés során nem használnak.”
(a kötet fülszövegének első mondata)
László Noémi Műrepülés című kötete pontosan méri be a felnőtt illusztrált könyv tól-ig tartó képbeli határait. Nincs benne semmi báj, semmi tetszelgés. Fekete. Letisztult. Kürti Andrea jellegzetes és felismerhető alakjai lélegeznek, elmerülnek és zuhannak is. A mesei varázslat makettjei itt egy felnőtt díszletté magasodnak a mívesen kidolgozott versek felett. Mintha hímzés lenne ez a párbeszéd egy felrebbenő szoknyaszélen. Testes, mégis áttetsző.
A kötet nagy titka: a papír. A taktilisan is ható textúra, ami eleganciát és finomságot kölcsönöz a könyvtestnek. Kibéleli, felöltözteti és le is csupaszítja. A Műrepülést kézműves finomsága manőverezi az átlagos felnőtt könyvek fölé.
Külön érdeme, hogy nem aprózódnak el a rajzok. Nem minden vers illusztrált, mégis mintha minden szöveg képpé alakulna. Formai játék ez, aminek a cérnavékony tipográfia, a középre pozicionált tükör, a csupasz oldalszám mind pontos és egységes eleme. 23 vers és 16 kép kapaszkodik egymásba, hogy elrugaszkodjon a földtől. A képek nem lineárisan láncolódnak, hanem darabokra hullanak a versek körül.
Az ellenpólusok egyszerű és kitartó vonzása fogja át a kötet egészét.
És a papír. A váz, ami csontszerűen tartja ezeket a nehéz, rímbe csengő vagy szonettbe fonódó sorokat. A papír, ami nehezéke lesz ezeknek az óriási árnyakból, meghajló fákból és fogyó holdképekből épülő világnak. Ízlelgetős, keserű és ködfoltos ez a könyvbéli vadon, tele festékfolyókkal és vonalcsillagokkal. A figurák arca elmosódik, melleik fátylak mögé zuhannak, a testek levélként fedik egymást. Szerelem talán. Vagy hazatérés. Esetleg kései teremtés. Mindegyik, és egyik sem. „Kinek mije, minek kije vagyok”.
Bátor felütésként kép nélkül, verssel indul a kötet. A súlypontok így a szavak felé döntik a repülés ívét. Nagyon szép egyensúly ez: lebegésben tartja a lírát és a tónusos szürkén a fehér foltokat. A megszokottnál vastagabb és minőségibb felület különlegessé teszi a belívet. Az űr gomolygása szinte megérinthető.
Pár grammnyi a különbség egy sirály papírhoz képest, mégis távlatok és égitestek férnek ezekre a lapokra. A védőborító zárja alatt pedig egy szín. Almazöld vagy sás, esetleg kövirózsa vagy Pantone 344. Erőteljes zöld.
A végén nem marad más, csak a letapogatható anyag. Egy papírfehér, szabad alak, a lombhullató fáknál, az apró dombokon.
László Noémi: Műrepülés, Kürti Andrea illusztrációival, Gutenberg Kiadó, 2020.
Hozzászólások