A feledés ellen

Gyuricza Péter: A Győrffy

A következő sorokban személyes hangon szólok. Egy fontos könyv és Győrffy Miklós ürügyén. S közben eszembe jut Serfőző Simon verse, a Feledésből az emlékmű. Bizony, sok történelmi pillanat is feledésre ítéltetett, de így van ez jeles, az életükben igencsak ismert és elismert személyiségekkel kapcsolatban is. Gyuricza Péter kiváló könyve – többek között – ezért is fontos. Hiszen olyan emberről szól, aki az elmúlt évtizedek rádiós és tévés idejének az egyik legmeghatározóbb alakja volt. A „volt” szomorúsággal tölt el. Életének másik szakaszában pedig az iskolaszervezői és tanári munkája lett elsődlegessé. A székesfehérvári székhelyű Kodolányi János Főiskola (ma Egyetem) kommunikáció szakjának első embereként, tanszékvezetőként tevékenykedett. Jómagam ekkor kerültem vele közelebbi (munka)kapcsolatba. De több is volt ez annál. Ami számomra az egyik legfontosabb tulajdonsága volt: azokat is tudta tisztelni, akik kissé másképpen gondolkodtak a világról. Olyan nyelvészek tanítottak például a tanszékén, mint Szathmári István, Wacha Imre vagy Bencédy József. A legjobb értelemben vett szakmaiság jegyében.

S most az ő fényképe látható Gyuricza könyvének borítóján, és az ő szellemiségével találkozunk a kötet lapjain. Róla írja Bölcs István az előszóban In memoriam dr. Gy. M. címmel: „…Jó műsorok tapadtak hozzá: a Bagoly, a Napzárta, a külföldön élő emigráció némely tagjának megszólaltatása maradandó beszédtémát szolgáltatott a kor értelmiségieinek”. Igen, a rendszerváltást megelőzően ezek a műsorok, no meg a Bölcs Istvánhoz kötődő Gondolat-jel valóban a szakma (és hivatás) legelső vonalába emelte a kötet főhősét.

Ami A Győrffy szerkezetét illeti: a bevezető után egy részletet olvashatunk a Gyuricza Péter készítette életútinterjúból, aztán következnek a visszaemlékezések. Előbb a rádiós-televíziós pályatársak, majd a Kodolányihoz kötődő kollégák és tanítványok vallanak. S a szép lezárás: a lányával, Győrffy Orsolyával készített interjú, a maga személyes hangjával a szülőfaluban, Segesden, ahol Győrffy Miklós mindig nyugalomra (és aztán végső nyugalomra…) lelt, s ahol most a lánya viszi tovább apja örökét. A személyes hang persze a kötet minden részletét jellemzi. Akár Rangos Katalint, Szénási Sándort, Fodor Jánost vagy Kepes Andrást hallgatjuk, akár Azurák Csabát, Szabó Pétert vagy D. Kiss Csabát, a szeretet és a tisztelet sok-sok megnyilvánulásával találkozunk. Szólnak az öntörvényű, szabadon gondolkodó, szakmailag kikezdhetetlen, szabadszájú emberről, ugyanakkor elénk állítják az esendő férfit is. Aki feleségének elvesztése után járta kálváriáját, betegségekkel körülvett utolsó idejét. Aki korábban humoráról, életkedvéről is ismerős volt. Azt is sokan hangoztatják, hogy igazi barátja kevés volt, ugyanis jellemezte egyfajta távoságtartás, illetve az, hogy senkit nem engedett igazán közel magához. Mindamellett nagyon szerethető ember volt, s ez szinte minden interjúból kiderül. S ezek az interjúk szakmailag is kiválóak, természetesen sem Gyuricza, sem beszélgetőpartnerei nem titkolják elfogultságukat. Többen arról is szólnak, hogy legújabb sajtónk szomorú ténye, hogy a könyv főszereplője egy idő után kiszorult ebből a világból, holott 1990 előtt azok közé tartozott, akik a diktatórikus viszonyok között elmentek a falig, s nagy részük volt abban, hogy aztán ezek a falak leomlottak.

Egy jellegzetes részlet a fentek igazolására, Varga László szövegéből: „…Utasításba adták, hogy Csoóri Sándor a magyar nyilvánosság számára nem létezik. Ez volt csütörtökön. Péntek este ki volt a Bagoly vendége? Csoóri Sándor. Miki csinálta éjfélig a műsort, jó érzéssel hazament, lefeküdt, kihúzta a telefont. Amikor hétfőn bement a rádióba, már a portás mondta, hogy ne is menjen fel a szobájába, hanem egyből Hárs elvtárshoz”. És van még bőven hasonló történt a nyolcvanas évek végéből… (A szöveg sok másikkal együtt benne van Győrffy Miklós Bagoly nappal című 1987-es könyvében.)

A Gyuricza-interjúból is számos, korábban kevésbé ismert életpillanatot megismerhetünk.  Például a származásról, a gyerekkorról. Többek között arról, hogy mindentől óvta édesanyja és nagyanyja, vagy arról, hogy a szovjet hadifogságból hazatért édesapját hatéves korában láthatta először. Aztán a nem éppen egyenesen fölfelé vezető szakmai útjáról, s ennek az útnak a kiemelkedő pillanatairól.

Arányos a kötet szerkezete is. Például azért, mert tekintélyes hely jut a tanári hivatás gyakorlójának is, a már említett Kodolányi János Főiskola esetében. Győrffy először hitetlenkedett, amikor Rockenbauer Lajos és Szabó Péter megkereste Fehérvárról. Aztán látta, hogy a két fiatal középiskolai tanár szándékai komolyak, és meg tudták nyerni közös ügyüknek a mestert. Új világunk fontos felsőoktatási története ez immár.

Gyuricza Péter szép munkát végzett. Interjúinak csokra elénk tárja Győrffy Miklós portréját. A feledés ellen.

Gyuricza Péter: A Győrffy, Kocsis Kiadó, 2022.