A Kék Angyal Ha én mentem volna el, s te élnél,fölcserélődne időtlen magányod,veled történne, ami velem történt,s képzelődnél egy nagy találkozásról, tomboló nyárban készülnél, a nedveskendőt kebled és blúzod közé rejtve,de mintha szégyenkező tekintettelébresztenéd már ellobbant figyelmem, a Nagycsarnok erős vonzása hat rád,naponta jársz ott, s mindig visszaadjaa konyhakerti kaporszagú zsongást,és ihletet ébreszt a feladatra,…
TovábbÁgh István
Ágh István versei
Túl a Dunán Túl a Dunán és innen,Budán, de mindkét parton,amerre látok, mindenenyém, bár köztulajdon, kint, előttem a földönmintha az éj ömölne,Fekete-erdőből amég feketébb öbölbe, talán a sötétségetazért szabta az Isten,hogy az izgága embertálomba csöndesítse, ha sötét, akkor fény is,megvilágít, ha elfed,de nem a sötét fénylik,csupán a fénynek enged, amott a Duna-partonégről függő csillárok,világos ablakomban,nézi…
TovábbÁgh István versei
A házi szörnyeteg Gőzgép tüzel a fürdőszobában,ijesztő látvány lentről nézve,életveszélyes monstrum függ fent,mint ami ölni, tarolni képes, violaszín lángkoszorú az alján,egyhangú morgás jelzi működését,elnémul, ha a száz liter felforr,kikapcsol és hűlve újraindít, automata, akár az univerzum,még ha gazdája vagyok is a tűznek,a maga módján magának parancsol,én csak az első gombnyomáshoz kellek, vagy ő indítja el…
TovábbÁgh István versei
Megszűnt szabóság Úgy néztem a szabót, akár egy örök dolgot, mint aki volt, s marad költözésem után is, akár a ház, ahol a szűkös műhely kuporgott az alagsorból nyíló ablakos ajtajával, én meg fölötte laktam, jöttem, mentem előtte, olyan biztosan ott volt, ahogy eljött a holnap, s mire a két hét nyári szabadság befejeződött, megtört…
Tovább



