Grecsó Krisztián

Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron, József Attila-díjas író, költő, az Élet és Irodalom munkatársa. Legutóbbi regénye Jelmezbál címmel jelent meg a Magvetőnél.
Grecsó Krisztián versciklusa
Alföld, Szépirodalom Szerző: Grecsó Krisztián

Mint két idegen (jelenetek egy házasságból) Régi barátok  Mint tekintet, fecseg a porta. Csontos alföldi harangszó ülepszik.Látszatra néhány tégla csaka csevegés csupasz falábana nosztalgia,de a délután derekára jól látszik,habarcs.Bár a régi idolok, jó esetben, villanyszerelők, azt már kellemetlenhozzátenni, manapság.Mások közös múltjával viaskodnidőreség, felhasználni megkéregig hántott reflex.  Borgőzös tréfák házasságokalig vállalható epizódjaiból,csupa olyasmi,amiről mindenki megfogadta,azt már nem. A hangulatezzel…

Tovább
Valami népi
Alföld, Szépirodalom Szerző: Grecsó Krisztián

A vállalkozó odabök a mutatóujjával: a műanyagvödörben tégla- és salakdarabok, meszes faltömb. – Valami népi.  Összeállt textúrák fekszenek a sárga diszperzites vödörben, cement, kőpor, papír, tapéta, és valóban, valamiféle ruhanemű foszló szálai is látszanak.    Bólintok. Próbálok nem köhögni, irritálja a torkom a kőpor, fegyelmezetten fulladozok, de a végsőkig elnyomom, ne törjön ki belőlem. Paraszt vagyok,…

Tovább
Grecsó Krisztián versei
Alföld, Szépirodalom Szerző: Grecsó Krisztián

Grecsónak hívják Amikor minden szentnekMaga felé húzott a keze,És az élet all-in-on állt,Meztelenül ász, király, dáma,  Zsírosra fogdosvaAz olcsó, cinkelt lapok is,A fájdalomcsillapítókDelírium-dagonyájában A lányomról álmodtam.Pontosabban egy lányról,Akinek IstenElhomályosította az arcát, De tudtam, Grecsónak hívják.Azóta, a délelőtti csodákKitanult ropogásában,  Hogy sorsa a szentségem lett,   Néha megtorpanok,És csak élvezem, hogy látom.Nem pixeles, elmosottAz arca, mint akit védenek…

Tovább
Grecsó Krisztián verse
Alföld, Szépirodalom Szerző: Grecsó Krisztián

Magánapokrif A mindeneim mára üres árkok, Kopár földsávok a kincstári mezőn, Kifosztott oltár a harmadik napon, Tucatnyi mérgezett varjú a tetőn. Róluk mondatott le, intett, az Úr, És elhagytak engem ők könnyedén, Mintha nem én szültem volna őket, Általam voltak, mert léteztem én. Nem az én testem ők, nem az én vérem kelyhe, Nincs szükségük…

Tovább
Grecsó Krisztián versei
Alföld, Szépirodalom Szerző: Grecsó Krisztián

Midőn saját szívéhez esméred rajtam most erejét ki búcsút szív így mutat az életem aljas szerepét játszom s úri közönség mulat van csücsköd tán kamrád a röntgenképen pitvarod örök ritmusod marad rád míg vágyaim firtatod okulj végre valami példán én vagyok én helyetted nem lehetsz egyedüli példány szegett szárnyadat levetted szív nem küldhet már a…

Tovább
Grecsó Krisztián versei
Alföld, Szépirodalom Szerző: Grecsó Krisztián

Mondatok 1. Fordulásból, úgy képzelem, úgy adnám az elsőt. És a viasz bőrű isten üvegszeme megrepedne. Pofon lenne vagy rúgás, valamiért ez mindegy. De a mozdulat rebbenése, az ijedt állatoké ilyen. Vagy mintha polkába dőlnék, vetném a párom. Ahogy a hasadozott, lékelt földet ásta ősszel az apám. Huzalizmok, rostok feslett kötege pattan el ilyenkor. De…

Tovább