Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Misztikus Terror III megszületett és azóta megvan és elmondható micsoda rühes szégyen nem akarja látni nevet adni a világnak ez a veszte ha ő meg se lenne az volna mennyei spontaneitás hogy minél kevésbé legyen tűzre a gönceivel nyűgjeivel az arany tisztaság egyedül a csupasz bőr de megveti ezt is okádik ha bárki egyetért vele…
Tovább
Széria 21 Véget ért – De: végső? „Nem volt több lépcső.” Itt, a léptekért – Az urakkifújni se magukat – (fent ácsorgás, értetlenül) „Hogyan tovább?” (De ő meg) „Csak ennyi volt?” (leül) „Helyet az újabb érkezőknek…!” (és) „A keretezés…” (kiválaszt egyet a rámák közül.) 22 Nap. A tenger egy lap.Az ég: félgömb. („Szélcsönd?!”) Árnyékod: volna.…
Tovább
A halálversköltő Halálversköltő vagyok. Hazámban, Japánban egy szamuráj, ha dicsőséges szeppukut követ el, mielőtt beleszúrná a kést a lágyékába, még elmondhatja a körötte ülő és őt figyelő közönségnek a saját halálversét, amely általában a lét mulandóságáról szól, vagy arról, hogy az élet csak egy álom, káprázat ésatöbbi. Ezt a verset természetesen nem ő, a szamuráj…
Tovább
Szimuláció M Nem, már nem emlékszem a részletekre, csak néhány szilánkra,hogy ott lapul továbbra is a megbántottságom iránta,ahogy elsőre még közönyt hazudva állok, ahogy ott„nem mutatom”, „tartom magam”, de váratlan ellágyulok,és az apátiám elárul, bókolásba átcsap, át,úgy hízelegve, mintha én kérném az ő bocsánatát,hisz ebből, ebből itt, hogy „ő meg én”, hiányzik egy bocsánat,és teljesítem,…
Tovább