Egyszer, száraz évszak idején, nagy betűkkel felírtam a noteszomba (a mondat átlógott a szemközti oldalra), hogy az ártatlanság vége az, amikor az embert megfosztják attól a tévhittől, hogy kedveli önmagát. Bár most, néhány évvel később, már ámulok azon, hogy meghasonlott tudatom milyen aprólékosan feljegyezte minden egyes rezdülését, mégis zavarba ejtően tisztán emlékszem a keserű szájízre,…
Tovább
