Kántor Péter verse

A határon Nem lesz ott semmilyen jel,se egy nagy fa, se egy kőkereszt,se egy folyó, se egy híd,se egy rozsdás vasúti sínpár,nem lesz egy fekete kutya se,vagy ha lesz is, egy fekete,nem üzen neked semmit,se ő, se a gazdája, egyszőke, lófarkas fiatal lány,aki pórázon vezeti,és főként nem lesz egy tábla,rajta felirattal, amiből tudnád,hogy odaértél, ott…

Tovább
Kántor Péter verse

A hallgatás falára Utólag persze könnyű lesz tisztán látni. Csak hát lesz-e valaha is utólag? És nincsenek-e most is figyelmeztető előjelek? Felemelt ujjak, összevont szemöldökök? Nem voltak-e és nincsenek-e komoly ellenvetések többek részéről, ismételten, kezdettől fogva? Ellenvetések, amiket soha nem lehetett volna csak úgy lesöpörni az asztalról. Mégis minduntalan le lettek söpörve az asztalról. A…

Tovább
Kántor Péter verse

Mindig történik valami   Egy ideje folyton attól rettegsz, hogy megkérdezik, mit csinálsz mostanában, hogy éppen mit csinálsz. Tudod, hogy nem valószínű, de ha megkérdeznék mégis, hisz tulajdonképpen valakinek meg kellene kérdeznie, de ha nem, hát nem, akkor te kérdezed, és ha ilyenkor valaki látna, rögtön felállna a metróban vagy a villamoson, az hétszentség, hogy…

Tovább