Nem menekülök Szeretnék szembenézni veled, és végrenem menekülni el, mélységes szomorúság. Telepedjünk le az asztalhoz, itt a konyhám,székeken szemtől szembe, mert beszélnünk kell. Nem is muszáj beszélnünk, de muszáj számolnunkegymással, elszámolnunk mindennel, ami összeköt. Nem hívtalak, de jöttél, így szokott ez lenni,tudd viszont, hogy itthon vagyok immár,nem szököm meg a hátsó ajtón, ha érkezel,szembe akarok…
TovábbLackfi János
Halálozási rubrikák
Hordták, hordták kifelé a halottakat, ott hevertek fekete zsákban, sorban. Több krimiévadra való test. De ezek nem hatásosan kitalált figurák voltak, hanem konkrét fickók, családdal, történettel. Nemrégen tutira az járt a fejükben, hogy befizetik a csekket, kifestik a polcot, összecsavarozzák az IKEA-s babaágyat, visznek az anyukájuknak sűrített paradicsomot, megdrótozzák a kerítést, legurulnak a szervizbe a…
TovábbNéznek a borjúszemükkel
Uram Jézus, irgalmazz, bínből münket kimentsél, Zsoffa néném imakönyve mindig a párnám alatt, nehezen olvasom, de mindig csak egy kicsit kell, mondta Zsoffa néném, mint a mézből, csak egy kiskanállal, a mi Urunk ídessíge mint a lépesméz, szájamban forgatom, nyelvemen olvadozik, tényleg olyan, mint a gumicukor, mint a savanyúcukor, amit behoz nekem a Zsoffa néném,…
TovábbKökörcsin és a menedzserek
A nagy zakózás Az iskolakapun három kifogástalan fekete jobb cipő lépett ki egyszerre. Jó, csak majdnem kifogástalan, mert a Gabeszét már az összes tesója végighordta ünnepélyekre, de azért rendesen bekenték fekete pasztával, ne lássák, hogy mindjárt szétesik. A három kifogástalan szabású, sötét zakó csak úgy feszült az izmos vállakon. Na jó, Ropi válltömése lötyögött, mert…
TovábbLackfi János versei
Isten-keresgélő Hol van az Isten? Mért van az Isten? Kellene már, hogy kézre kerítsem… Nézem a földben, nézem a fában, itt a vakondok, ott meg a szú van. Nézem az égen, nézem a tóban, saslibegésben, kajla kopóban. Hol van az Isten? Kis katicában? Hajnali fényben? Kerge cicában? Hold kerekében? Nap-zuhogásban? Mindig az egyben? Mindig a…
Tovább