Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Mélyen Tisztelt Egybegyűltek! Maguk kíváncsi emberek. És én nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek, kíváncsi emberek közt, éhesen az irodalomra. Olyan gyerekek közül jövök, akiken nehéz segíteni. Gyerekek közül jövök, akik nem szoktak olvasni és akik unják magukat. Nyolc éve dolgozom ugyanabban az iskolában, és sokszor úgy érzem, nem hallják amit mondok. Se a gyerekek,…
Tovább
Sodródva szerpentineken Megállt az idő a kifutópályán,tűzött oldalról szemembe a nap,féltem, a repülő nem indul el, velema hasában, hogy vonzani fogjafolyton testemet ez a föld, ahonnantalán mégsem kéne elindulni. Ahol hajlik az ég az emberek fölött,olyan éhes a föld gyomra, hogyhúzza magába mindegyik halottját.Így húzott engem is, félholt voltam márakkoriban, a testemmel folyton csakküszködtem, mert…
Tovább
Keleti Ültünk a csöndbena csempészekkel Kelebiána kocsma előtt,Isten tenyerén,meg a lépcsőkön, ésszívtuk egymás utána sok cigarettát,mindegyiknek tetovált volt akeze, lába, remegteka hidegben,mint megannyitátongó sebhely,bőrre vert, színes rajz. Nem indult el aznapa nemzetközi vonat,nem jött ki Belgrádbóla ráhulló bombák miatt,és mi vártuk a csempészekkelaz első hajnali vonatot,ami Józsefvárosba vitt.A hónunk alatt voltaz áru,az egész világ,vittem magammal…
Tovább
Valahol Újvidéken Bagi Natáliának, aki előásatta velem a föld alól is ezt a verset Egyre élesebb a csend,felrémlik egyelakadt délelőtt,az ég színe, a várakozás,mintha még mindig csak állnék,kint felejtve, ott a házunk mögött. Május elseje volt,hűvös reggel, a fűnyálazta cipőmet,fázott a lábamon minden ujj.Az eget néztem, az utcamásik oldalát,ahonnan a nap kelt fel éppen,hideg volt,…
Tovább
Állok a porban, szorítja arcomat a maszk. Szabadka süllyed, a délután egy nagy hüvelykujj, a föld alá nyomja. Olvadó járdába derékig süpped a város. Forró a föld, és forró a por, amit a szél hord. A temetőből látni a várost. Ha saját tengelye körül megfordul az ember a Zentai úti temetőben, mindenfélét lát az ember.…
Tovább
Tóbiás Krisztián: A mikulás rakétája, Turi Lilla rajzaival Könnyű úgy olvasni, ha az ember nem kritikus. Ha nem tetszik egy könyv már az elején, inkább belelapozok a közepébe, a végébe. Aztán ha azok a részek sem tetszenek, egyszerűen nem olvasom tovább a könyvet. Rövid az élet. Minek olyasmit olvasni, ami nem tetszik? Ehhez képest vannak…
Tovább
Állat Mert maradt bennem apámból valami, ami mindig önmagát itatja, és minden este inni kér. És ahogy a vodka a gyomorszájhoz ér, csókolva nyit bennem utakat, nyílásokat tör fel egyre mélyebben a testben, az orromba ragad az illata, minden korty után, mint a kölnivíz. Lenyelni vodkát, mustot, cointreaut, 4711-et, likőrt és cogniacot, grogot és rumot,…
Tovább