Turczi István versei

Leopold Bloom-nap, 2024 Langyos eső szitál már reggel óta.Hibbant derűvel fújtatok az Eccles Street sarkán.Az volt a terv, hogy ma atmoszférában utazom,beszívom a mítosz ózondús levegőjét,és átadom magam a dublini hangulatnak.No stressz, no para, Joyce házhoz jön.Sirályok totyognak felém az O’Connell hídról.A Davy Byrnes előtt megállok, rendelek egyBloom-menüt, de burgundit nem kérek hozzá.A gorgonzolás szendvics…

Tovább
Turczi István verse

Amikor folyékony Nap csurog a szívedbe                                 Kemenczky Judit, géniuszfehérben Egyre mélyebben húzzák meg magukat a holtak.Nem beszélnek, nem éheznek, nem szomjaznak,nem nevetnek vagy gyűlölnek, csak titkolóznak.És várnak, mint hősüket a történetek.Dombok, boglyak, kazlak, felzúgó felhők,elhamvadó tölgyek, jegenyék, és annyi más.A megmaradó fény szürke szakadékaibahullnak az évszakok. Elvermelt csend. Langyos eső szitál a sárga, felázott síkon,mely…

Tovább
Turczi István verse

Ermitázs Jelenetek Jedlik Ányos ifjúkorából Aranyászok Sokat kószált a határban, mely nyaranta úgy várta vissza, mint hősét a történet. Nagyszombat túl messze volt, az apja jött érte zötyögős kocsin. Pozsonyba íratták át a gimnáziumba, közelebb lesz, mondták, s legalább rendesen megtanul németül. De már az első évet végigbetegeskedte. Fuldokolt, fogyott, az árvaság parazsát érezte testén.…

Tovább