„Én, François Villon…”

Valóság és fikció Villon költészetében Amióta a francia romantika újra felfedezte, Villonnak változatlanul erős a varázsa. Ez a varázs sokat köszönhet az életműben megszólaló lírikus és drámai Énnek, amely – azzal, hogy saját kudarcairól, gondjairól, fájdalmairól, szerelmi csalódásairól beszél – olyan hitelesnek látszik, hogy Villont még a XXI. századi olvasó is méltán érzi közel magához.…

Tovább
Megjelent az Alföld 2021. augusztusi száma

Alföld 2021/8. Már-már hagyomány, hogy az Alföld világirodalmi kitekintéssel zárja a nyarat. Ragyogó fordításokban olvashatók a lapszámban a Nobel-díjas Louise Glück és Wole Soyinka, Tor Ulven, Michel Houellebecq, Ernst Goll, Gerard Manley Hopkins, Edwin Morgan, Jericho Brown, Cornelius Eady, Anne Carson, Jaime Gil de Biedma és (újrafordításban) François Villon versei, Antonio Fian, Thomas Stangl prózái,…

Tovább
Műkincslopás és színkeverés

1939. június 11., vasárnap, 15 óra 50 perc. A párizsi Louvre történetének egyik legnagyobb botránya, amikor fényes nappal, a teremőrök szeme láttára ellopták az épületből a 18. századi francia festő, Antoine Watteau egyik mesterművét, a L’In­différent-t. A műkincslopás annál is inkább a figyelem középpontjába került, mivel a Louvre-ban akkor már 28 éve – a Mona…

Tovább