Hölgyeim és uraim, tisztelt emlékezők![1] Engedjék meg, hogy a mai emlékezést egy olyan személyes vallomással kezdjem, amely elsőre talán furcsának, szokatlannak, sőt akár provokatívnak is tűnhet. Őszintén meg kell vallanom, nem tölt el örömmel, hogy itt és most egy emlékbeszédet kell mondanom. Nem tölt el örömmel az sem, hogy itt és most azért vagyunk jelen,…
Tovább
