Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Szkafander Toronyházak vagyunk.Éjszakára lekapcsoljuk a villanyt,ne repüljenek belénk a madarak.Lehúzzuk a fejünkről az üvegfalat,a vákuum kiszippantja tüdőnkbőla levegőt. Mielőtt a testnedvekaz alacsony nyomáson felforrnak.Mielőtt a mínusz kétszáz fokbanmegfagyunk. Végigvesszük,honnan jöttünk, hová megyünk.Felhőnek néz minket a Föld.Ez lesz az utolsó kép.Kék üveggolyó, fehér viharok.Aztán a mozdulat vége.Ahogy a nyelv hegyeelengedi a hangot.Ahogy a köröm érintia talajt…
Tovább
2025/6. Júniusi lapszámunkban lírát Marno Jánostól, Tőzsér Árpádtól, Komor Marcelltől, Kállay Esztertől, Petőcz Andrástól, Szabolcsi Viktóriától, Horváth Imre Olivértől, Terék Annától, Vörös Istvántól, prózát Jász Attilától, Bruria Zsuzsától és Nagy Gerzsontól közlünk. Kilátó rovatunkban Tillmann J. A., Benedek Szabolcs, Háy János, Kiss Tibor Noé és Kollár-Klemencz László idézik fel emlékeiket egy zenetörténeti utazás során. Tanulmány…
Tovább
Mintha csak Istenét I. Úgy tapintani ki az arcodat,ahogy a hóesés egy almafát,köd a reggelt, testet a szalmazsák,V betű szárait a vadludak, hordani, mint súlyát a hajfonat,folyót a kő, titkot a balladák,kibírni, mint terhet a fűzfaág,bőr az időt, acél a karcokat. Most épp apám halotti maszkja vagy,most a fiam könnyű magzatmáza,most szétszórnak, akár a magvakat,…
Tovább