Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Mezei Gábor versei
87125
post-template-default,single,single-post,postid-87125,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Mezei Gábor versei

hungária krt.

lassú esőcsíkok, záróvonalak lógnak épp
középről. balra város, jobbra park. és a
legbővebb nap 12 egyenlítői óra. közel
a tét nélküli számvetés, a belátás súlyta-
lansága. de ma sem tőled függött semmi,
és azzal, hogy itt a nullponton túl levá-
lasztod magad, könnyebbedni nem fogsz.
gyökér nélkül csüngő levélsor, ebben a
sajátos nehézkedésben átmeneti a csep-
pek eltűnése. önsúly húz a földig, a leg-

hosszabb esőben folytonos vonások, füg-
gőleges rácserdő. a mozgástér hézagai, bő-
röd valószínűtlen szárazsága. a nemmúló
idő. és mindeközben, a széleken, végigáz-
nak a felület maradékai. az épp csak meg-
torpanó forgalomban, a tonnás tömeg kö-
zepén állsz. feszes és mély mozdulatlan-
ság, a tócsában a kerék tőkesúlya. oldalt
a zsákutca néma csonkja, egy lépcső vas-
korlátai. cirádák íves feleslege. a hasz-

nálatlanság véletlen luxusából a maradék,
ázott rozsdapor, fél marék sár. lábad elé
csepegve tölti színig az aszfalt gyomos re-
pedéseit. és ahogy megszikkad, a hatsávos
síkján szétterülő hártyafény vetíti el a jele-
netet, előled. más autók, másik zúgás, majd
a hirtelen támadt tülkölésben a fakó rémü-
let gyomorból felszálló könnyűsége. de itt,
a bénult bizsergés és a szúrós merevség
növekvő szigetei közt maradnod tovább

nem lehet

lengyel stny.

a zaj végül nem struktúrába, ütemekbe mé-
lyül. keréknyompattogás, a légkondi fulladt
kereplése. tónusok izgatott beszűkülése, a
követési távolság lassan elzúgó egyenesei.
viszket a torkod, ebben a hirtelen túl fényes
délutánban pocsékolod el eddigi hétköznap-
jaid. csiga mászik az aszfalt párás tükrén, és
benne ragad a veszélyzónában. ha rálépsz,
az neked fáj jobban, a liget pépes salakján
gyerek kiabál, de kinek. aki itt még meghall-

hatná cipőtalpad nyikorgását, a lépéseid már
nem követi. a fák alatt kitaposott gyepen va-
laki biciklit ad el, felnézel, apró örvény a ka-
leidoszkóp közepén. a nyers levélszeletkék
nedvei élesen orrodba vágnak. megszédülsz,
az ösvény végén bizonytalan fény, a gyújtó-
pontok céltalansága. a lombok között elhajló
perspektíva, a látószög íve. a melegtől egyre
keményebb kerekekben a vasreszelék. lassú
defektek, a kanyargó nyomvonal elkopó min-

tázatai, régen várt leállás. a motorcsend, mi-
re végigérsz

pápatér

mintha csak ez a sáv lenne fontos a térből, a
többi száraz mélység. a többit, alul, nem is a-
kartad kipróbálni. a sárga kavicsban guggolva
végig, varadat piszkáltad. pajzs alatt könnyű
szemcsék, üvegforgácsok rendje. a térd ropo-
gása, át a téren. morzsákon a gerlék

(Megjelentek az Alföld 2017/8. számában.)

Borítókép forrása/source of cover.

Mezei Gábor

szerző: Mezei Gábor
honlap e-mail
Mezei Gábor 1982-ben született Gyöngyösön, Miskolcon nőtt fel, Debrecenben járt egyetemre, Budapesten él. Irodalomtörténész, költő. Első lírakötete függelék. címen jelent meg a L'Harmattan Kiadónál, 2012-ben; legutóbbi verseskönyve: Natúr öntvény (Kalligram, 2016).

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések