Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Takács Zsuzsa verse
87064
post-template-default,single,single-post,postid-87064,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Takács Zsuzsa verse

Fogadd el, fogadd el!

Mibe bele nem szólnál? – csattant föl kísérőm,
a Vak Remény. Meglepett a keménysége.
Csak az életbe és a halálba, másba nem –
feleltem dacosan. Megszállt az ellenkezés
szelleme. Nem föladni, hajtogattam magamban.
A gyerekonkológián a műtők előtt vártunk
reggel nyolc óra óta. Aztán kijött egy sebész,
és találomra odalépett egy férfihoz.

Örültem, hogy nem engem szemelt ki, mert
maszkját már levetette: meztelen és vészt jósló
volt az arca. Közölte vele a gyászhírt, meghajolt
kicsit és várt, akkor magára hagyta. –
Az Isten verje meg! – jajdult fel hirtelen
az Áldozati Bárány a (halott) gyerek apja, de
a hangja elakadt, dőltek a könnyei, lecsúszott
az üres padra. Kísérőm odalépett hozzá.

Mit képzel magáról, ki ő, hogy megszólítsa?
Kezét a férfi vállához közelítette, de érintését
az egyetlen rándítással letépte és elhajította
magától.  – Fogadd el, fogadd el! – mondta
neki a kísérőm, s olyan közelről, mintha
mellettem állt volna. – De én nem vagyok
szent – üvöltötte a férfi.  –  Mindnyájan
azok vagytok! – mondta a Vak Remény.

(Megjelent az Alföld 2017/10. számában.)

Borítókép forrása/source of cover.

Takács Zsuzsa

szerző: Takács Zsuzsa
honlap e-mail
1938-ban született Budapesten. Író, költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 2005-ben Alföld-díjat, 2003-ban a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díját, 2007-ben Kossuth-díjat kapott. Legutóbbi verseskötetei: A test imádása. India (2010); Tiltott nyelv (2013).

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések