Tábor Ádám versei

Az áprilisi purgatóriumban

Az áprilisi purgatóriumban
sütkérezünk márnyári napsütésben
vacogatunk a télvégi szélben
a természet körében tisztulunk
Vélelmeink tüze kiéget
hideg- s héválló üres cseréppé
res-ből akkor leszünk majd egésszé
amint felsőbb létkörbe jutunk
Addig az átmeneti állapotban
sütkérezünk márnyári napsütésben
vacogunk a még télvégi szélben
az áprilisi purgatóriumban

Szó    ég

a közeli szavakat kell meggyújtani
a távoliakat csak ha nagyon muszáj
a szívmellékiek nagy lánggal égnek
felhevítik akiket szeretsz
fénnyel árasztják el belhomályod
átvilágítva lélektájaid
szikráiból új tűzszavak pattannak
mígnem egész lényed szótűzben ég
mely feltámad és kialszik mértékre
parazsa nyelved odáig izzítja
ahol elhallgatsz mert csipkebokor

(Megjelent az Alföld 2018/11-es számában.)

(Borítókép: PécsMa)

Hozzászólások