Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Kántor Péter verse
89338
post-template-default,single,single-post,postid-89338,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Kántor Péter verse

A hallgatás falára

Utólag persze könnyű lesz tisztán látni.
Csak hát lesz-e valaha is utólag?
És nincsenek-e most is figyelmeztető előjelek?
Felemelt ujjak, összevont szemöldökök?
Nem voltak-e és nincsenek-e komoly ellenvetések
többek részéről, ismételten, kezdettől fogva?
Ellenvetések, amiket soha nem lehetett volna
csak úgy lesöpörni az asztalról.
Mégis minduntalan le lettek söpörve az asztalról.
A vágy lesöpörte őket az asztalról.
A bármire igazolást találó erő és elszántság
képes volt száműzni minden logikát, ha kellett,
kukába hajította a kételyeket, az ellenérveket,
és acélossá keményítette a szíveket,
valahányszor döntésre került a sor.
Aztán történt, ami történt. Ami történik.
Utólag minden meg lesz magyarázva, semmi kétség,
ahogy máskor is, mindig is meg lett magyarázva,
hogy miért történhetett és történik,
ami történik velünk és általunk.
Mindez egyáltalán nem új nekünk,
hogy magyarázzunk, és ha kell, magyarázkodjunk:
anyám, én valami egész mást akartam!
Nem így képzeltem! Higgy nekem!
Ő pedig szomorúan feleli valahonnan messziről:
Már hazudsz is, fiam? És elfordul.

(Megjelent az Alföld 2019. áprilisi számában.)

Borítókép: A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike, Csigó László felvétele (forrás: Wikipedia)

Kántor Péter

szerző: Kántor Péter
honlap e-mail
Kántor Péter 1949-ben született Budapesten, költő, műfordító, a Szépírók társaságának tagja. Legutóbbi kötetei: Egy kötéltáncos feljegyzéseiből (Magvető, 2016), Valahol itt (Magvető. 2017).

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések