Helyzetek
a hatalom megváltoztatja az embert, ahogy
a kiszolgáltatottság is. meg a közhelyek, a gondolkodási
sémák. utóbbiak például egyformává teszik azokat, akik
akár a legfényesebb szelekbe is szerelmesednek bele, akár
a legőszintébb hittel. a hatalom megváltoztatja az embert.
de mi nem? apám idézgette kamaszkoromban (persze
ez is közhely!): ostoba, aki negyvenévesen ugyanúgy
gondolkodik, ugyanazt hiszi, mint húszévesen. akkor
még elvhű voltam, nem akartam hinni neki. aztán
megöregedtem, és gonoszul azt kívánom a harsány
fiataloknak, öregedjenek és tapasztalják meg: a hatalom
az hatalom, az ember ember, és a kiszolgáltatottság is
kiszolgáltatottság. egyik sem lehet más, csak ami
a lényege. és hogy nem érdem, nem erkölcsi kérdés
a hatalmon kívül vagy belül lenni. a hatalom
megváltoztatja az embert, de nem teszi gonosszá
vagy jóvá. ember marad: csodálatos. amilyennek
született, amilyen az ember lehet, a hatalom csak
olyanná teheti. esetleg kicsit jobbá és rosszabbá.
pont úgy, ahogy a kiszolgáltatottság kicsit
értékesebbé vagy alattomosabbá. a hatalom is
kiszolgáltatottság. és a kiszolgáltatottságban is lehet
hatalom. de mert valakinek nincs hatalma, csak
kiszolgáltatottsága, abból nem következik, hogy
erkölcsösebb, vagy nagyobb igazsága lenne.
tulajdonképpen lehet, hogy a változást nem is
a hatalom, hanem az idő okozza az emberben.
az idő érleli: a napfény, a szelek, az esők. aki pedig
hatalmon kívül marad, abban is munkálhat a hatalom
iránti vágy, s megavasodik, mint a dió, és nem lesz
képes többé kitörni a maga köreiből. beléjük ragad, és
azt hiszi, még mindig vagy örökké húszéves, és hogy
a szabadság jelent valamit. aki nem kerül a hatalom
közelébe, az nem tudja meg sosem, hogyan viselkedne
hatalmasként, nem tudja meg, hogy csábulna-e
a csábításban, és azzal hitegetheti magát, hogy
a hatalomban sem torzulna a személyisége,
nem élne vissza helyzetekkel, megmaradna a becsülete,
és nem veszi észre, hogy nem a hatalom teszi
gyarlóvá, hanem az idő és a tapasztalatok, a faj- és
létfenntartás elemi ösztönei, amelyektől ő sem
szabadulhat, mert ő is érik, ő is elveszti a hamvasságát.
vagy elvesztené, ha lehetne olyanja bárkinek. úgyhogy
vigyázni kell a szabadság közhelyeivel is, mert
ugyanúgy közhelyek, ahogyan a hataloméi.
a hatalom pedig, mint a kiszolgáltatottság vagy
az irigység, a bűn, a betegség, a szerelem: nemessé,
sunyivá, felelősségteljessé, gyávává, korlátolttá,
hazuggá, elszánttá, csúnyává, széppé, közhelyessé,
mindenfélévé, vagyis csodálatossá teszi az embert.
(Megjelent az Alföld 2020/6-os számában.)
(Borítókép: Tobias Brunner képe a Pixabay -en.)
Hozzászólások