Zajszűrő
zörgünk valahonnan átfurakszik a ház
repedésein a kutyaugatás
mielőtt a többi neszbe olvadna
egy másodpercre gyereksírásnak tűnik
kéményeket rajzolunk
füstölnek otthont hoznak a papírra
megfakult vasárnap délutáni alvásokat
borít el porral a forma halk zümmögése
a közeli üzemből ütemes
kopácsolás hallatszik
harkályok keresnek
vasférgeket az anyagban
pénteken farsang lesz az iskolában
estére az arcra festett félelmetes kutyaportré
nyüszítve ázik le a kádban
csontok roppannak
álarcok tarajos zápfogán
de a törések helyén olykor
csak még erősebbé válnak
Szarvasbőgés
letaposott kerítések őrzik a hőt
az élükre állított négyzetek
egymásba kapaszkodva nézik
ahogy a rét a virágokkal és a rovarzajjal
feltekeredik a szénabálákba
mintha a halászháló a vizet próbálná megtartani
nem lehet nem észrevenni
ahogy mozdul a kert
megsüllyednek az árnyékok roppan a járda
s a zárak nyelvei hirtelen
nem érnek elég mélyre hogy zárjanak
távolról nézve aprónak érzem magunkat
hűvösödik utoljára úsztunk idén
a vizes fürdőruhára felvett dresszre térkép ázik
ez alapján már nem találunk haza
az est most bármiből képes fegyvert csinálni
a völgyben ködpaplan alatt
bőgni kezdenek a szarvasbogarak
Deres
az ölembe akartál rohanni
mocskosnak éreztem magam
kezeim a testem mellett lógva
tűrték hogy nekem csapódj
fáradt vakolatként
omlottál le rólam
reggel a szúnyogokkal
együtt mennyezetre kentük
a zsibbadó kapaszkodásban
egyre sötétedő vérünket
a nyitott kertkapu előtt
pillanatra megálltam
mint vadászkutyák szökés előtt
növények nyugtatták az ölni készülő őszt
kinyíltak még a dér érkezte előtt
talán utoljára önmaguk sírjára
apátlan virágok szegélyezték a járdát
testem melege csak a rossz szukáé
mely álmában agyonnyomja kölykeit
(Megjelent az Alföld 2021/9-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Olexa József munkája.)
Hozzászólások