Megjelent az Alföld 2022. májusi száma

Alföld 2022/5. Májusi számunkban két izgalmas interjút olvashatnak: Terék Annával Áfra János, Bereményi Gézával Juhász Tibor beszélget. A tanulmány-rovatban Borbély Szilárd, Térey János és Hazai Attila írásművészetét tárgyalja Valastyán Tamás, Melhardt Gergő, Balajthy Ágnes és Bethlenfalvy Gergely. Borbély Szilárd legutóbbi, posztumusz kötetét Papp Máté recenzeálja, Lőrincz Csongor Kukorelly Endréről közöl nagyszabású kritikát. Vass Norbert Bodor…

Tovább
Egy élettörténet stílusváltozatai

Bereményi Géza: Magyar Copperfield Bereményi Géza nagyszabású könyvének műfaji önmegjelölése („életregény”) összetett kritikai elvárásokat kelthet az olvasóban. Az életrajzi valóság fikciós megjelenítésének igénye azt jelezheti, hogy a személyes-pszichológiai, a társadalomtörténeti és a szűkebben vett irodalmi megítélés szempontjai keveredhetnek (a társadalomtörténeti szempont meghatározó például Weiss Jánosnak a Jelenkor 2020/6. számában megjelent írásában). A könyv kritikai tétjei…

Tovább
A barátság, kedveseim, visszafojtott sírás

Bereményi Géza – Vető János: Antoine és Désiré. Fényképregény az 1970-es évekből „A patetizmust pontos arányban kell keverni az iróniával”, olvashatjuk Bereményi Géza és Vető János fényképregényének első fejezetében, nem sokkal azután, hogy színre léptek a címszereplők. Minden bizonnyal az elbeszélő hangját halljuk, gondolnánk elsőre, de ez korántsem ilyen egyszerű. Vajon a fényképsorozat odaértett narrátorát,…

Tovább
Véletlenül nem marad meg semmi

Szirák Péter: Az ilyen beszélgetések gyakori felütése, hogy a moderátor kifejezi, mekkora megtiszteltetés a számára, hogy egy ilyen sokszínű művésszel találkozhat. Ennek a megvallása a veled való eszmecsere kezdetén teljesen indokolt: versek, prózai művek, dalszövegek és forgatókönyvek szerzője, valamint színházi és filmrendező vagy. Pár éve az önéletrajzodon dolgozol, s egyszer egy interjúdban részletesen elmondtad, hogyan…

Tovább
Bereményi Géza regényrészlete

1961. április 12-én, szerdán hétköznapi vekkeróracsörgésre ébredek. A szomszéd szobából hallatszik át, Apukát és édesanyámat kelti fel, de napirend szerint nekem is szól. Reggelizés a konyhában. Apuka a borotvapengéjét élesíti újjá, fel és le csattogtatja a bal kezében tartott dobozkát, elakad, rángatja, aztán dühében odavágja a kő­re, hogy az végleg bedöglik. – Ezt maga most…

Tovább