Megjelent az Alföld októberi száma

Az Alföld októberi száma az 1956-ra emlékező tematikus blokk köré szerveződik. Ulrich Gábor felkavaró grafikái különleges atmoszférát kölcsönöznek a folyóiratnak, és a szépirodalmi rovatot nyitó Kovács András Ferenc- és Marno János-versek hangulata sem felhőtlen. „Vége /  a napnak, örülsz, hogy beletörődhetsz, / mégsem látod értelmét örömödet / megosztani bárkivel.” (Marno János: Kezdetben a düh) A verseket Szathmári István A Boráros tér című novellája, valamint Aczél Géza és Magolcsay Nagy Gábor művei követik – utóbbi két szerző írásai izgalmasan rímelnek egymásra, hiszen formailag első látásra hasonlónak tűnnek, de az általuk játékba hozott hagyományok merőben eltérnek egymástól. Szeles Judit két verse a tengerészek világát idézi meg, Jassó Judit és Ágoston Tamás költeményei pedig olyan élethelyzetekről adnak számot, mint  a gyermekkor, a kivándorlás, a betegség vagy a gyász. Markó Béla szonettjei egy-egy olyan festmény ihletésére íródtak, melyek a MODEM GÉM/GAMEkapocs kiállításán tekinthetőek meg. A rovatot Ferdinandy György Lábjegyzetei zárják, a dokumentarista jellegű szöveg átvezet az ’56-os témájú írásokhoz.

Hazánk 60 évvel ezelőtti szabadságharcára emlékezve Gömöri György mondja el, hogyan jutott el a „lengyel úton” az ötvenhatos eseményekig. A visszaemlékezés rávilágít arra, hogy a forradalom kitörését lengyel reformkísérletek előzték meg, s többek közt ezekből nyertek inspirációt és bátorítást a magyar fiatalok is. „»Polgártársak!« (figyeljük: nem elvtársak!) »Itt nincs hangszóró! Gyerünk át a Parlamenthez, ahol Déry Tibor fog beszélni hozzátok!« Igen, Déry Tibor, az író, nem Nagy Imre. Bár többen azt állítják, a tömegnek ekkor már Nagy Imrét is ígérték, lehet, hogy ez később megtörtént, de én nem hallottam. Igaz, hogy viszonylag hamar kikecmeregtem a térről, mert felkapaszkodtam egy nyitott platójú teherautóra, amivel (az egy kicsit ijedt Tánczos Gábor, a Petőfi Kör főtitkárának társaságában) átrobogtunk az Árpád hídon, és hamarabb értünk a Parlamenthez, mint a Bem téri gyalogos menet. Ekkor már teherautók száguldoztak az utcákon, és zúgott a sok követelésből desztillált »Ruszkik haza!«.” Nagy András írása az ENSZ ellentmondásos szerepéről értekezik, kiemelve, hogy a világszervezet „csendjének” tragikus következményei is lettek.

A Tanulmány rovatot Arany Zsuzsanna sorozatának következő darabja nyitja, jelen írásban Kosztolányi Dezsőnek az őszirózsás forradalomban kifejtett (irodalmi) tevékenységét vizsgálja.  Pataky Adrienn Szilágyi Domokos (négy szonett)-jének akusztikus és vizuális motívumait tárja fel, s kimutatja, hogy a szonettek mottójaként választott Vivaldi-kompozíció mintegy újraíródik a szövegekben, s az újraírás egyfajta mediális transzformációként is értelmezhető. Nagy Dániel szintén az írott szó és a zene viszonyát járja körül Saussure kontra Wagner című tanulmányában.

A Szemle rovat Visy Beatrix nagyszabású recenziójával kezdődik: a szerző Gyarmati Fanni kétkötetes Naplóját olvassa nemcsak a tudós precizitásával, de mély érzékenységgel is. „Radnóti Miklósné naplója kétségkívül a második világháborút megelőző korszak legnagyobb, legjelentősebb kordokumentuma, amely az utóbbi években, hetven-nyolcvan év után napvilágra került erről az időszakról, ennek kulturális, művészeti, irodalmi közegéről, és tanúskodik 20. századi líránk kényszerű félbeszakítottságában is, vagy épp ezért, egyik legnagyobb életművének születéséről.” Bazsányi Sándor Nádas Péter új könyvét, Az élet sóját veszi górcső alá, az ’56-hoz is kötődő szálat folytatván pedig Uri Dénes Mihály és Farkas Zsuzsanna kritikáit olvashatjuk Schein Gábor Svéd és Nyerges András Reciprok című regényéről. A szám egyik szépirodalmi szerzője, Magolcsay Nagy Gábor nemrégiben jelentkezett Második ismeretlen című kötetével, amelyet Csuka Botond tesz mérlegre a folyóirat utolsó írásaként.

HATVANHETEDIK ÉVFOLYAM — 2016. OKTÓBER

KOVÁCS ANDRÁS FERENC verse: Visszhangzó villanella
MARNO JÁNOS versei: Reggel; Soul-minta; Nincs az a könyv; A szóban forgó könyvek; Panasz; Harag; Kezdetben a düh
SZATHMÁRI ISTVÁN: A Boráros tér (novella)
ACZÉL GÉZA versei: (szino)líra (álló; állomány; állomás)
MAGOLCSAY NAGY GÁBOR versei: Szingularitáriánus elégiák (Mélyég; Kenotáfium; Hologram: Sötét anyag; Hologram: Információ)
SZELES JUDIT versei: Eső; Maputo
JASSÓ JUDIT versei: Semmilyen; Az emigráns; Üdvözlet
ÁGOSTON TAMÁS: Mickey egér; Kaktusz; Mindig is készült; Super 8
MARKÓ BÉLA versei: Ölben ülő nap; Élő arc
FERDINANDY GYÖRGY: Lábjegyzetek (kispróza)