Róka
Rókát fogtam, nem ereszt el,
figyel orral, figyel szemmel,
füle hegyes, foga éles,
forró róka, vörös, éhes,
minden sejtje lüktet, lángol,
rám néz ki a lángolásból,
pillantása, mint a mágnes,
ahogy delejezve rám les,
állattá bűvölne engem,
hogy a csapdát elfelejtsem,
én az állat, ő az ember,
forró mágnes, magmaszemmel,
embert fogott, nem eresztem,
én fogom őt, ő fog engem,
bűvöletben néz és nézem,
nem enged el, ezért én sem,
ketten tartjuk a reteszt –
rókát fogtam, nem ereszt.
A vér dala
Tüzet viszek: dobogok.
Didergek és dadogok.
Könnyű láng, nehéz teher.
Égek, mégse égek el.
Lángot viszek: lobogok.
Lihegek és loholok.
Ha látnátok, hogy lobog,
meghalnátok, boldogok.
Nem látod meg: elrejtem.
Nem igazodsz ki rajtam.
Ha rám lelnek, elfutok,
kihűlni én nem fogok.
Egyhelyben nem állok meg,
senkit sosem várok meg,
tüzem zúgón farsangol,
tombol, őrjöng, marcangol.
Kicsi vagyok, vad vagyok,
kergetnek az angyalok,
tőlük loptam lángomat,
irigylik a táncomat.
Tüzet viszek: ki véd meg?
Égve futok felétek.
Fogjátok meg a kezem.
Aki nem fél, fut velem!
A belső mosoly
A belső mosoly nem beszél,
csak szavak nélkül simogat,
biztat, melegít, benned él,
szívdobogással támogat,
a belső mosoly jó meleg,
jut másnak is, sosem fogy el,
mindvégig ott marad veled,
amíg lélegzel, nem hagy el,
a belső mosoly ellazít,
végigvezet az életen,
minden kötelet elszakít,
ha fojtogat a félelem,
a belső mosoly megsegít,
átölel, nem vagy egymagad –
felsugárzik az arcodon:
már bentről melegít a Nap.
(A versek megjelentek az Alföld 2016/9., gyerek- és ifjúsági irodalom tematikájú számában.)
Hozzászólások