Folyó
Ciripelés és brekegés:
hangfolyó éjjel az erdőben.
A távolban átúszik rajta
egy kéken és vörösen villogó
néma mentőautó:
Kháron diszkóhajója.
Víz
A légkondi búgása
hideg hangfolyó.
Beszívja a párás hőséget,
hallod a gép gyomrából
a csöpögést és csobogást.
Lélegzeted, kipárolgásod és
felszálló izzadtságod
kicsapódik, lecsepeg,
csövek és csatornák
érrendszerén át
csurog a tengerhez.
Többmilliárd éves vízmolekulák
áramlottak át rajtad,
kitöltötték a nedvek a testedet:
így lettél része te is
a kozmikus vízkeringésnek.
Most a gépben
belőled folyik a hangpatak,
a savanyú vízesés.
Tenger
Az ágyban fekszem
és a légkondi morajlása
olyan szögben törik meg
és visszhangzik,
mintha kintről hallanám
a tenger hullámzását.
Lebegek,
éhes sirály vagyok,
az álom egy fürge hal,
ezüstösen villog a sötétben,
cikázva úszik el,
mint sperma a mikroszkóp alatt.
Az egyetemi könyvtár vécéje
A mindennapok könyvekként simulnak egymáshoz,
mint könyvtár polcain a megmerevedett folyóméterek.
Érzed a megsárgult papír nagypapaszagát.
Minden generáció nyomot hagy magáról,
megbarnult foltokat az évszázados lapokon.
A tömött polcok tompítják a suttogást,
kihangosítják a csendet.
Az asztalok fölé könyökölnek
a sport után ellazult, domborodó, izmos testek,
betűről betűre edzik magukban a tudást.
Néha összeakadnak a szelid tekintetek,
és bevadulnak, felélednek bennük a szavak,
izzadságcseppekkel itatják a könyveket,
ahogy nadrágjuk pattanásig feszül,
titokban kijárnak a mosdóba csókolózni,
lehúzzák a vécét, csobogjon, csurogjon,
senki ne hallja a nyögéseket.
Megjelentek az Alföld 2017/1. számában.
Hozzászólások