El tudnánk képzelni az Alföld folyóiratot csupán online lapként? Vagy egyáltalán azt, hogy megváltozott tipográfiával jelenlen meg? A 2017. szeptember 18-án a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett lapszámbemutatón többek között ezeket a kérdéseket is érintették a meghívott résztvevők.
A Havas Judit által az Arany 200 emlékév apropójából szerkesztett programsorozatban korábban a marosvásárhelyi Látó folyóirat, most pedig az Alföld kapott lehetőséget, hogy bemutassa a budapesti érdeklődőknek is saját „Arany-számát”, azaz a 2017/6-os lapszámot, és a szerkesztők beszélhessenek egy kicsit a lap közelmúltjában történt változásokról is. Például arról, hogy 2016-ban főszerkesztőváltás történt: Aczél Géza helyét Szirák Péter vette át a lap vezetését. A korábban a tanulmányrovat szerkesztőjeként tevékenykedő Szirák szerint az egyik legnagyobb kihívás ilyen esetben a megszokás, a rutin, főként olyan rovatok esetében, amelyek tényleg jól működnek. Szirák ezenkívül két nagy erényét emelte ki a lapnak: az állandó szerzők nagy és hűséges táborát, valamint a tehetséggondozást. Szó esett természetesen a lap jellegzetes külsejéről is, ami most már kvázi utolérte önmagát, a Kass János nevéhez fűződő tipográfia napjainkban kifejezetten retrónak hat, és mondhatjuk nyugodtan úgy is, hogy az Alföld-brand szerves része.
A támogatók körében felmerült ugyan az ötlet, hogy a lap kizárólagosan online kiadványként működjön tovább, hiszen ez korszerűbb és költségkímélőbb, ugyanakkor Fodor Péter, a korábbi kritikai, jelenleg a tanulmány rovatnak szerkesztője egy nyomós indokot mondott, hogy miért hasznos a nyomtatott forma megtartása is: a folyóirat olyan komoly szaktanulmányok sorát közli, melyekben az olvasók is elmélyednek, úgymond feldolgozzák maguknak, széljegyzeteket készítenek, aláhúznak, kiemelnek benne részleteket, ezt a kényelmi funkciót pedig jó lenne minél tovább megtartani.
Másfelől azonban a fiatalabb generációk megszólítása érdekében fontos az online felület is, ezzel, valamint a lap előállításával kapcsolatos különféle háttérfeladatokkal Herczeg Ákos foglalkozik. Szerinte az online felület kihasználása tekintetében több éves lemaradása van a folyóiratnak. (Itt érdemes megemlíteni azt a kedves freudi elszólást, mikor Szirák Péter a lap „több évszázados” múltjáról beszélt.)
Amennyire hagyományőrzők – saját bevallás szerint „óvatos duhajok” – a lap szerkesztői például a már említett tipográfia területén, a különböző korosztályok tagjainak elérése fontos szerkesztési alapelv Áfra János, a szépirodalmi rovatért és a vizuális tartalomért felelős munkatárs számára. Aki kicsit is ismeri a magyar folyóiratok világát, sejtheti jól, hogy Áfráé a szerkesztőségben a leghálátlanabb szerep, hiszen a lap havonta 25-30 oldalnyi szépirodalmi blokkjához nagyjából 4-500 oldalnyi kéziratból válogat, vagyis meglehetősen gyakran kell neki vissza is utasítania. Alapvetően ő is a megszokott szerzőgárdával dolgozik együtt, de rendszeresen előlegezi meg fiatal, kezdő alkotóknak is a bizalmat.
Amikor egy hagyományos folyóirat esetében felmerül a print és online viszonya, akkor szinte mindig szó esik arról is, hogy egyáltalán mi értelme van a folyóiratoknak. Szirák Péter egyrészt felemlegette a sokszor hangoztatott érvet, hogy a magyar kultúraszerveződés alapvetően folyóirat-alapú, másrészt Kulcsár-Szabó Zoltán a visegrádi FISZ-táborban egy beszélgetés során elhangzott gondolatmenetét idézte, aki szerint a folyóiratok az irodalmi életben a párt- és gazdasági érdekektől, ideológiáktól független (illetve azokon felülemelkedő) konszenzus terei.
A konkrét szerkesztési munkával kapcsolatban a beszélgetés során elhangzott, hogy az idén az évfordulók határozták és határozzák meg a tematikus számokat, ilyen a júniusi Arany- és a szeptemberi Szabó Magda-összeállítás, illetve a reformáció 500. évfordulója alkalmából októberben egy ehhez kötődő tematikus számmal jelentkezik majd a folyóirat. Az évfordulókon túl is szoktak tematikus számokkal jelentkezni, tavaly egy rendkívül pozitív szakmai visszhangot kapott gyerek- és ifjúsági irodalmi szám is megjelent, idén a pénz témáját járták körül, jövő januárban pedig egy állatos számmal jelentkeznek majd.
A júniusi, Arany János előtt tisztelgő összeállítás törzsét a januárban meghirdetett meghívásos költőversenyre beérkező versek képezik. A „s feledett régi dalra émed” címmel kiírt pályázat egyetlen megkötése az volt, hogy a pályaműveknek tartalmazniuk kellett a „Most…árva énekem, mi vagy te?” Arany-verssort. Az első díjat Buda Ferenc Csalárd ökör, a másodikat Nádasdy Ádám Ijedt zavarban felkapott lepel, harmadikat Tóth Krisztina Kikapcsolom a gépet című verse érdemelte ki. Nádasdy Ádám mellett az est során a folyóiratban szereplő alkotását Kerber Balázs, Kukorelly Endre és Mezei Gábor is felolvasta.
Ahogyan azt Fodor Péter is említette, a tematikus szám hat tanulmányából három is (Margócsy István, Imre László és Fenyő D. György írása) felkérésre született, illetve nem jött volna létre, ha nincs ez a tematikus Arany-szám. Balogh Gergő Arany János és a béke című tanulmánya azonban nem ebbe a körbe tartozik. A szerzőtől megtudhattuk, hipotézise szerint Arany János a Gondolatok a béke-kongresszus felől című versében nem szimplán a béke eszméjére, hanem a 19. század közepén rendezett úgynevezett békekonferenciákra – amelyeken többek között az egységes Európa ötlete is felmerült – is reflektál. Balogh folyóiratban közölt felvetése inkább egy kezdete lehet egy mélyebb és alaposabb kutatásnak például arról, hogy Arany és általában a nemzetközi közügyek iránt érdeklődő magyar polgár miként, milyen információs csatornákon keresztül tájékozódhatott. Ezáltal pedig sikerülhetne árnyalni azt a köztudatban élő Arany-képet is, hogy vidéki elzárkózottságban élő, a világ aktuális nagy változásaira oda nem figyelő, apolitikus alkat lett volna.
Az Alföld Arany200-számának bemutatója, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2017. szeptember 18.
A fotókat a szerző készítette.
Hozzászólások