Tanulságnak megmarad, hogy a címben – közelebbről az „és” kötőszóban – foglalt megkülönböztetés nem kikezdhetetlen. És nem csak azért, mert az Antik és kortárs címmel meghirdetett esemény, vagyis az Alföld és az Ókor közös lapszámbemutatója egy kortárs irodalmat is közlő, ám a maga közegében „antik” (immár 68. évfolyamát taposó örök klasszikus) és egy időben jóval közelebbi, 2002-ben feltűnt, mondhatni „kortárs” alapítású folyóirat egymás mellé rendelését hajtotta végre, kikezdve a cím eligazító funkciójának működőképességét. Ha a khiasztikus szerkezetek nem hatnának olyan elhasználtnak, azt lehetne mondani, helyesebb lenne – a két fogalmat elválasztva egymáshoz láncoló kötőszóban implicit módon foglalt megkülönböztetéstől megszabadulva – antik kortárs és kortárs antik viszonyáról szólni. Az esemény kezdetén annak moderátora (és az Ókor szerkesztője), Tamás Ábel éppen a két fogalom, valamint a folyóiratok és a bemutató terének szüntelen egymásba játszására figyelmeztetett: „valójában egy helyen vagyunk”. Az antik és a kortárs együttes jelenléte, amelynek ezúttal a Magvető Café adott otthont, ahogy a szerkesztő megállapította, „nem rendkívüliség, hanem mindennapiság”.
Az esemény maga persze egyáltalán nem volt mindennapi. Az Alföld augusztusi, mítosz tematikájú számát (2017/8.) Krupp József, az Ókor legújabb, Illúziók című számát pedig Darab Ágnes klasszika-filológus mutatta be. Darab Ágnes az Ókor-szám arányosságára hívta fel a közönség figyelmét: a folyóiratban helyet kapó ókortörténeti, antik irodalomtörténeti, művészettörténeti és orvostörténeti tanulmányok az illúzió témáját rendkívül változatos módon, mégis az összetartottság érzetét felkeltve képesek problematizálni. Ezt az érzetet a lapszám tanulmányait szervező szerkesztési elv csak még tovább fokozhatja, hiszen a közölt tanulmányok egy kronológiai ívet rajzolnak fel, amely a hellenisztikus kortól a késő köztársaságkoron át a kora császárkorig húzódik. A folyóiratban közölt tanulmányok sokszínűségéért azonban nem csak a lehetséges megközelítésmódok variativitása kezeskedik: ahogy a klasszika-filológus kiemelte, az illúzió fogalma által felkeltett összefüggések könnyen továbbnavigálhatnak minket a káprázat, a megtévesztés és a csalás (vagy öncsalás) jelentésmezőjébe. Darab Ágnes részletes, színvonalas ismertetéséből kiderült például, hogy miként értekezett Németh György az ideális állam, Kató Péter pedig a polis válságának illúziójáról, és hogyan elemezte Kozák Dániel Művészet, hatalom, illúzió. Hannibál és a rómaiak Campaniában című tanulmányában izgalmas módon egy ekhprasztikus leírás önmegkettőző, illúzióelőállító működését.
Krupp József – mintegy a lapszámbemutató műfajának teherbírását is tesztelve – az eseményt a tanulmánykötet-bemutatók hangulatához közelítve olvasta fel az Alföld mítosz-lapszámáról írt recenzió értékű ismertetését. A Tóth Csilla e lapszámban közölt egyik verséből kiinduló gondolatmenet arra mutatott rá, hogy a lapszám arculatát milyen erőteljes mértékben határozzák meg a közölt szövegek közötti kapcsolatok. Így lép dialógusba egymással például Vörös István egy Térey-motívumokat is tartalmazó verse, Molnár Gábor Tamás A mítosz újrafelhasználása és a költői nyelv Térey János A Nibelung-lakóparkjában című tanulmánya, a Térey összegyűjtött verseit szemléző Nagy Csilla és a recenzens kötetéről kritikát közlő Gorove Eszter írása. Krupp József a tanulmányblokk immár szorosabb ismertetése során is a lehetséges és a ténylegesen is kiaknázott kapcsolódási pontokra helyzete a hangsúlyt. A szerzők különböző mítoszértelmezéseinek – vagy például Simon Attila tanulmányának esetében a mítoszhoz való, az előzőektől eltérő viszony –, valamint a tanulmányokban szereplő elemzéseknek a bemutatása során többek között a Darab Ágnes értekezésében igen fontosnak bizonyuló „narratív test”-ről, Molnár Gábor Tamás esetében a mítoszteremtő nyelvi erőről, Simon Attila tanulmánya kapcsán pedig a phonia és az aphonia mibenlétéről, vagyis az általa elemzett szöveg, Christoph Ransmayr Az utolsó világ című regényét érintő mediális kérdésekről hallhattunk elmélyült, értő interpretációt. A mítoszokat újraértelmező kortárs irodalmi művek elemzései mind az „antik” és a „kortárs” teremtő dialógusára mutattak rá.
Az Alföld szerkesztőségét Szirák Péter főszerkesztő és Fodor Péter, az Alföld tanulmányrovatának szerkesztője képviselte. Fodor Péter főként azt emelte ki, hogy a mítosz-szám sikerültségéhez vélhetőleg hozzájárult az is, hogy a tanulmányblokk szerzőinek ki kellett lépniük a komfortzónájukból ahhoz, hogy a közölt szövegek egyáltalán elkészülhessenek. Darab Ágnes a kortárs regény, Molnár Gábor Tamás a dráma, Simon Attila pedig a közelmúltbeli német próza felé nyitott. Éppen a témák egymásra hatása adja a lapszám különlegességét. Az esten jelenlévő Németh Gábor egykori egyetemi kurzusát felidézve a szerkesztő elmesélte, hogy a kurzust vezető tanár alapvetései közül kettő így hangzott: a történész rombolja a mítoszt, míg a kortárs irodalom építi azt. A lapszám bemutatja ezt az ellentétes mozgást, azonban nemcsak a különálló rovatok egymásmellettiségének köszönhetően, hanem a tanulmányokban színre vitt dialógus révén is. Az este zárásaként Tamás Ábel szólt, immár „a szerkesztő szemével” az Ókor bemutatott lapszámáról. Elárulta, hogy az Illúziók egy alapvetően történészi kezdeményezésű szám, amelynek ötletét Kató Péter vetette fel, ehhez csatlakozott szerkesztőként Hegyi W. György és ő maga is. Az illúzió, utalt vissza a szerkesztő a korábban megidézett egyetemi kurzussal kapcsolatos belátásra, a lapszám történeti témájú tanulmányaiban éppen a történelmet éltető erőként tűnik fel. Ehhez az elgondoláshoz csatlakozott később a többi szerző is írásával. A közönségtől búcsúzva Tamás Ábel annak a reményének adott hangot, hogy az antik és a kortárs összekapcsolódása – vagy a felvezetőre visszaemlékezve: eredendő összekapcsoltsága, egymáshoz láncoltsága – továbbra is képes lesz hasonlóan termékeny közös tereket teremteni. Ha ilyen folyóiratok és események kezeskednek érte, biztosan.
Antik és kortárs – Az Alföld és az Ókor folyóirat közös lapszámbemutatója, 2017. szeptember 19., 16:30, Budapest, Magvető Café
A cikkben szereplő fénykép forrása a Litera.hu tudósítása az eseményről, Talabér Dominika tollából.
Borítókép: ókori görög vörösalakos váza festménye (Forrás: Wikipedia)
Hozzászólások