Nincs semmi az égen
Nincs semmi az égen,
csak a Nap,
süti eszelősen
arcomat.
Hányadik, nem számít,
ez a nyár,
az idő úgy mállik,
mint a sár.
Kilencvenegy éved
nem a vég,
hátha még elér egy
hajnal-ég?
Verseket is írsz, lám,
bármelyik
éppúgy beszél tisztán,
mint eddig.
A bátyja
Ugyanúgy főzi a lekvárt,
mintha a bátyja nem halt volna meg,
ugyanúgy rakja keresztbe a lábát,
mintha a bátyja nem halt volna meg.
És ugyanúgy sír-rí minden éjjel,
mivel meghalt a bátyja,
és ugyanúgy kapkod a semmibe két kezével,
mivel meghalt a bátyja.
És ugyanúgy szidja a napokat és a heteket,
mióta elment a bátyja,
és ugyanúgy vádolja a moirákat és az életet,
jaj-jaj! mert elment a bátyja.
Az Idők Kapuja
Kezdetben Isten volt
az ördög nevelője.
Lázadt a Sátán, és
Isten messze fordult tőle.
Ezért testvérem Ő,
ezért fogom kezét,
mikor a ravasz Semmi
csont-csipkéje kisért.
Szenvedünk mindnyájan,
és Isten velünk szenved,
mert a Föld s az ember
virága nem szent lett.
Buddha mit is mondott?
„Áraszd részvétedet,
ez az igazi ösvény,
tisztasághoz vezet.”
Szívemben a Testvér-Isten
mindig úgy villámlik,
vad fényével eljuthatok
az elragadtatásig.
(Megjelentek az Alföld 2018. novemberi számában.)
Borítókép forrása/source of cover: Myriams-Fotos (Pixabay).
Hozzászólások