Nagypál István versei

Szimfóniák

 

Lessing copfos kislány testének szimfóniája

kisautó és katona
papírhajóba mártva
kavicsok és bogarak
papírrepülőkbe
göngyölve

torkukszakadtából
üvöltöttek egymásra
néhány sötét pillanatra
lement a nap
hogy újra lássuk

a homokvár közepén
a szürke testet
szobor vagy
csonka csonka csonk
torz harcmező

morzsa-eső hullik
üveggolyók a szemei
a győztes mégis
legyőzötten ül
a rendőrautóban

Alekszijevics katonaszimfóniája

munka és robot
ásóval a földnek
papír szélével a bőrödnek
támaszkodunk
befeketedünk

katonák és katonák
hóban hordanak
tonnák és tonnák
mondják a köveknek
súlyosak és fájnak

robbantottak ma
sapkákat emelnek
sapkákat visznek
lőárokban a szelek
felakadnak a szemek

felakadnak
felakadnak
felakadnak a szögre
majd brómos teát
öntenek ajkukra

Ngugi gyermeki kínok szimfóniája

labdák és kövek
cukorkás papírok
és zsebkendőbe
tuszkolt kondom-
csomagolások

a vízműveknél
uszályok vesztegelnek
az elhagyatott
folyópart mentén
dagálykor

foszlott gyerekcipőkből
imák és tagadások
szakadnak fel
betemeti
a tarack

kutyák vicsorognak
az idegenekre
majd odébb túrják
orrukkal
a szemetet

Kieślowski veréb-szimfóniája

varrótűk fel és le
majd szertefoszló
cérnaszálak
skarlátszínű verebek
a ĺódźi gyárban

öregasszonyok
gimnasztikáznak
lassan és talmi
nyugalomban
Ciukszára várva

fekete szemüvegek
repülnek a magasba
lámpa-virágok
sárgállanak
tajtékzó tömeg felett

kéknek akarjuk
érezni magunkat

Mérgezett gyerekszimfónia

kapszulák a földön
bicskák és
pengék
az asztal közepén
cincogó hangok

az éléskamrából
áfonyalekvár
az ablakra fagyva
penészes tinorú
az ablakpárkányon

öreg vadkan
nyakát átvágták
fehér egerek
szaladgálnak
mint a gyerekek

ha ajtó és
ablak nyílik
megzabolázva
toporog valaki
nincsenek gyerekek

(Megjelent az Alföld 2018/11-es számában.)

(Borítókép: Délmagyar)

Hozzászólások