Reggeli józanság
Ha nem unnád, elmondanám ezt néked:
mikor egy hétfő reggel arra ébred
az ember, hogy kész, pont ennyi az élet,
minden rendben: vekker, reggeli, széklet,
most már ami volt, mindig az lesz végleg,
világos minden vonatkozó képlet:
még hátravan úgy harminc aktív éved,
és működik, csak monoton, de tényleg
helyére kattant minden apró részlet,
és takarékra letekerve égnek
a domesztikált lángok – szóval, érted,
elkezdheted végre ezt az egészet.
Stockholmban járt a Tél
Stockholmba tegnap beszökött a Tél.
Rénszarvasok osontak nesztelen
a Raoul Wallenberg park fái alatt,
s találkoztak velem.
Csak biccentettünk, ahogy ez szokás,
s ki-ki futott a dolgára tovább.
A kikötő víztükrén ragyogott
a fénypormilliárd.
Szétszórattattunk. Lesz-e majd hazám,
hol élni, halni nem kötelező,
de érdemes? Mellettem vagy velem
fog elhúzni az idegen idő?
„Tanulni kell…”
Hommage à mes maîtres: Porcelán & NNÁ
Tanulni kell a nyári macskát.
A hosszan elnyújtózó mancsát
függönyök árnyán, fény mögött.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a nap épp elköltözött,
s a tűz melegbe szelídült,
akár a test a kényelembe.
És a puha törülközőt,
jó szagú, tiszta bolyhait,
s a háztartás diszkrét zaját,
amelyben ebédszagok szállnak,
meg kell tanulni a cicák
kéjjel bölcs, tétlen perceit.
Anitra búcsúüzenete Peer Gyntnek
Eleve rossz a kérdés.
Kit érdekel, ki vagy.
Az érdekel, mit adsz.
Téged is ennyi érdekel belőlünk.
Nem a hagyma, hanem a hagymahámozás.
(Megjelent az Alföld 2018/11-es számában.)
(Borítókép: totallystockholm.se)
Hozzászólások