Eseményhorizont
Jöttek a pulthoz, azt hittem, sosem fogynak el.
Én és ők, egy határ két oldalán, mit inkább
lebontok, mint megőrzök, míg űrmértéket
számolok, az időt záróráig. Egy pohár lesz,
egy korsó, öröklétbe nyújtózó jövő idő.
Sosem gondoltam, tömeg is tűnhet végtelennek,
itt mindenki a saját középpontja felé húz,
ilyennek látszik most az éjszakai égbolt,
csupa fekete lyuk, csupa kihunyt csillag.
Bábel
Nem sokan maradtak, de egy sör erejéig
asztalhoz tántorgott a csapat az építkezésről,
régen esett jól fát tapintani. Üres padok,
a benti szag tegnapról maradt.
Aztán eggyel többen lettek, Nimród a neve,
ennyit értettek, a tört magyarságból azt,
hogy egy holt nyelven beszél.
Odakint sötétedett, és ők azzal unszolták,
szóljon hozzájuk a halottak nyelvén.
A pletykák által egyre több természetfeletti
képessége lett, amire végképp nem vágyott
hosszú napjai után. Mindnyájuk nadrágján
ugyanaz a beton száradt. Tériszonya is van,
mutogatta, rosszul lesz tőle, de hát a pénz
az pénz, pedig lenne, amit szeret, de…
A többit nem értették, és ebben sem voltak
teljesen biztosak, mindig minden párbeszéd
legyintésekké töredezett. Óráról órára kevesebbet
látták, majd eltűnt. Mintha sosem létezett volna.
Megharagudtak, persze, részegen azt magyarázták
egymásnak, csak képzelték az egészet, nyelvük
a szesztől egyre horzsolódott, éjfélre mindenki
a saját holt nyelvén beszélt.
Napszél
Hajnalig néztük a józanodókat. Kiléptek
egy nagyobbnak tűnő erő tömegvonzásából,
mikor már nem volt mivel fizetniük.
Nem számítanak rá, de hamarosan esni kezd,
és sötétebb lesz. Mire minden asztalt
rendbe teszünk,
ők még mindig nem érnek haza.
Felmosunk majd, lekapcsoljuk a villanyokat,
és elindulunk az esőben, ők pedig beérnek alóla
a felmosott lépcsőházakba. Felkapcsolják
a villanyt, és csöpögve nézik az utcát.
Másodperceket számolnak, míg dörög,
megtudják, milyen távoli egy-egy villám.
Elsötétül,
és felkel a szél, ablakainkra
hajtja az első cseppeket, ezért el kell indulnom,
hogy minden megtörténhessen zavartalanul.
Félbeszakítom a számlálókat, magamra
vonva a tekinteteket, el ne felejtsék az alvást.
Végleg megzavarom az éjszaka rendszereit.
(Megjelentek az Alföld 2019. áprilisi számában.)
Borítókép forrása/source of cover: Max Pixel
Hozzászólások