Petr Sís: A fal; Peťovská Flóra fordítása
2018 novemberében a bécsi Institut für Jugendliteratur könyvtárában üldögéltem, és a történelmi témájú gyerekkönyvek polcáról kigyűjtött köteteket lapozgattam. Arra már nem emlékszem, miért éppen ez a kérdéskör érdekelt, vagy hogy milyen szempont szerint válogattam (valószínűleg csak úgy találomra), de élénken él bennem az a pillanat, amikor megpillantottam Petr Sís Die Mauer című munkáját (a recenzeált könyv, A fal német nyelvű kiadását). Annyira ámulatba ejtő volt a téglából épített, vörös csillagketrecben doboló kisfiú látványa, hogy a következő kb. egy órát azzal töltöttem, hogy a könyvben lévő képeket fotózgattam, és megpróbáltam kibogarászni, miről szólhat ez a könyv. Némettudásom csak korlátozottan segített ebben, viszont a rajzok rendkívül beszédesek és megkapóak voltak; így rajtuk keresztül értettem meg, hogy Petr Sís szubjektív módon idézi fel, milyen volt a vasfüggöny mögött élni.
A borító olyan, mintha egy rajzmappa lenne, és ha fellapozzuk a könyvet, első pillantásra úgy tűnik, mintha kész rajzok, elnagyolt vázlatok és jegyzetek váltogatnák egymást ebben a dossziéban. A kusza összevisszaságból azonban két narratíva is felépül. A szerző naplójegyzetei alapján végigkövetjük felnövekedését, szakmai előmenetelét, emigrációját; a személyes emlékek mellett pedig azt is megtudjuk, milyen volt az élet a szovjet megszállás alatt álló Csehszlovákiában, hogyan zajlott a ’68-as prágai tavasz, és miként omlott le végül a Keletet és Nyugatot elválasztó fal 1989-ben. Amikor a kommunista államberendezkedésről és annak alkotóelemeiről (besúgás, az élet számos területére kiterjedő ellenőrzés, felvonulások) ír és rajzol, akkor fekete-fehér és piros színeket használ: a monokróm képekből szinte kiragyog a csillagok, úttörőnyakkendők, zászlók vöröse. Mintha ezzel is jelezné, hogy a rendszert nem lehetett nem észrevenni, nem lehetett figyelmen kívül hagyni, mert jelképei, szabályai, nyomasztó légköre mindenhová beszivárogtak. Álmairól, vágyairól, angliai utazásáról viszont színesben mesél: igen feltűnő tehát a kontraszt Kelet és Nyugat, vagy a sivár valóság és a képzelet élénk világa között.
A ’68-as év fejleményeiről lelkes naplójegyzetekben számol be a szerző. „Eltörlik a cenzúrát! Lehet hosszú hajunk és hordhatunk farmert!” A következő oldalon rendkívül szuggesztív rajzon láttatja a prágai tavasz bukását: a cseh főváros stilizált térképe előtt álló, Munch Sikolyát idéző alak képe fejezi ki azt a rettenetet, hogy a demokratikus folyamatoknak vége szakad, Dubčeknek az „emberarcú szocializmus” megalkotására tett kísérleteit elfojtották. Ismét fekete-fehérre váltanak a könyv lapjai, de van Prágában egy fal, amelyet újra és újra színes rajzok lepnek el: Sís a ma Lennon-falként ismert emlékhely keletkezését is elmeséli. Mindeközben a naplóbejegyzésekből kiderül, hogy az alkotó elvégzi az Iparművészeti Főiskolát, s munkájának köszönhetően jut ki 1982-ben Amerikába, ahol az olimpiával kapcsolatos animációkat kell készítenie. A hivatalosan engedélyezett időn túl is kint marad, s bár eleinte nem tud elhelyezkedni, szerencséjére Milos Formannak megtetszenek a rajzai, ezért vele készítteti el Amadeus című filmje plakátját – innentől kezdve, ahogy mondani szokás, a többi történelem, hiszen Petr Sís világhírű illusztrátor lesz. 1989-ben, Csehszlovákia szovjet megszállás alóli felszabadulása után utazik haza, de a kötet kerettörténete (a művész a családjával együtt egy Beach Boys-koncerten vesz részt) szerint Sís az Egyesült Államokban telepedett le. Ebből a könyvből is kiderül azonban, hogy igen fontosak számára cseh gyökerei, és műveire nagy hatással vannak azok a tapasztalatok, amelyeket a vasfüggöny mögött élt át. A fal lapjain háromszor is látható egy színes lapokból szárnyakat növesztő, repülő kerékpáros: Sís alighanem saját magát rajzolta így bele a történetbe. Rajzai, gazdag fantáziája, határokon átívelő álmai tették végül lehetővé azt, hogy kiszabadulhasson a fal mögül, és kiteljesíthesse művészetét. De nemcsak őt láthatjuk a biciklista képében, hanem mindazokat az embereket is, akik az adott korban szinte lehetetlennek tűnő vállalkozásba fogtak: lebontották a falat, véget vetettek a hidegháborúnak, és kivívták a függetlenségüket. Ezeknek az embereknek a története nekünk is ismerős lehet, hiszen Magyarország is a keleti blokk államaihoz tartozott, és az 1989-es, Fertőrákos környékén rendezett páneurópai piknik jelentős szerepet játszott a vasfüggöny eltüntetésében. Már e sorok szerzőjének sincsenek emlékei minderről, ahogy az utánunk következő generációknak sem – Petr Sís könyve azonban arra ad lehetőséget, hogy ne csupán a történelemkönyvek sokszor száraz sorain keresztül, hanem egy művészileg megformált, személyes visszaemlékezés által is rápillanthassunk arra, milyenek voltak a szocializmus monokróm mindennapjai.
Petr Sís: A fal, avagy hogyan nőttem fel a vasfüggöny mögött; Peťovská Flóra fordítása, Csirimojó, 2019.
A Csirimojó kiadó weblapja: http://csirimojo.hu
Hozzászólások