Bűz
Mentőautó száguld el szirénázva Nyári mellett, a falkaösztöntől vezérelt kutyák felvonyítanak a kerítések mögött a hang nyomán. A férfi dezodorjának illatanyagától agresszívvé vált darazsak zuhanórepülésben támadnak, Nyári kénytelen folyamatosan hessegetni őket. Hirtelen mozdulatai miatt messziről pantomimjátékosnak látszik. A mellékutca kiöblösödő torkolatában nagy testű autó tűnik fel, a volánnál ülő huszonéves csaj szemlátomást parkolóhelyet keres. A férfi csupán megszokásból állapítja meg magában, hogy egyedülálló nők nem közlekednek terepjáróval. Agyontetovált hajléktalan kér tőle tüzet a sarkon, Nyári mindig tart magánál öngyújtót az ilyen esetekre. Messziről elkerüli a Deák-szobor talapzatánál lebzselő kábítószereseket, akik aprót lejmolnak a járókelőktől. Megnyálazott mutatóujjával megkeresi a szélirányt, majd beleszimatol a levegőbe. Az orrfacsaró bűz idegen városban is útbaigazítaná.
Bekerített területen pillantja meg a penetráns szagokat árasztó épülettorzót, melyre ebben a napszakban vastraverzek vetnek árnyékot. A bontásra ítélt bérház nyugati homlokzatára máris felfújtak egy graffitit a láthatatlan kezek: Jézus meghalt, de Mária újra terhes. Nyári az egyik beüvegezetlen ablaknyíláson át megpillantja gyerekkori önmagát, amint a lüszter fényénél éppen elodázza a lefekvést, sötétben ugyanis nem lett volna tanácsos egyedül maradnia gondolataival. Természetellenes testhelyzetekben, ruhástul aludt el esténként a vetetlen heverőn. Lábfeje fölött akkoriban nem gyógyuló sebek jelentek meg, melyeket a misztikumra hajló kiskamasz a földönkívüliek éjszakai látogatásainak tulajdonított. Csaknem belebetegedett a csalódásba, amikor egy gyermekorvos krónikus lábszárfekélyt diagnosztizált nála. Vigyázzon a fia vércukorszintjére, csúsztatta a doktor önnön tenyerét Nyári anyjának kézfejére, s a nő nem húzódozott. Nyári anyját lánykori neve miatt egyébként lépten-nyomon összekeverték az öngyilkossá lett szépségkirálynővel, ebből azonban Csilla az emberélet útjának felén se vont le messzemenő következtetéseket. Nyári apja olykor ráköszönt a felöltöztetett próbababára a sarki ruhaüzlet előtt. A szórakozott banktisztviselő csupán egyetlen közös reggeli alkalmával jelentette ki, hogy csélcsap felesége egy felhőkarcolóban is fallikus szimbólumot vél felfedezni. A megjegyzés hatott. Szó szót követett, férjének omlettjét a felhevült teremtés tányérral együtt hajította a lichthófba. A háztömbben persze más házasságok is romlásnak indultak, mint megannyi spájzban felejtett barackbefőtt. Nem csoda, hogy a világítóudvaron patkányok kerestek menedéket a lehajigált tárgyak között. A szegényebb lakók összecsomózott lepedőkön ereszkedtek le egy-egy értékesebb holmiért.
Nyári anyjának hirtelen szívhalálát követően egyszeriben feleslegessé váltak bizonyos szavak. A verbális köszönési formák például. Nyári üdvözlés nélkül kikerülte apját esténként, ha hazatért a csavargásból. A közös étkezések is elmaradtak. Nyári nem nyúlt az öreg által kotyvasztott ételhez, inkább a közeli gyorsétteremből rendelt magának vacsorát. A sok hamburgerevéstől idővel pocakot eresztett. Az inzulinampullák érintetlenül hevertek éjjeliszekrényén, lábszárán a diabéteszes sebeket pedig büszkén mutogatta annak a néhány havernak, akik még nem maradoztak el mellőle. Kiröhögte azokat, akik a cukorbetegség következményeire figyelmeztették őt, a kór nyilvánvaló jeleit ugyanis egy harmadik típusú találkozásnak tudta be. Miután eltanácsolták az egyetemről, naphosszat ufós könyveket böngészett a szobájában. Láncdohányossá lett, a kávét pedig vizespohárból itta. Idősebb Nyári nem volt különösebben tetterős alkat, egyetlen fiának metamorfózisa azonban megérlelte benne az elhatározást. Nem hagyhatja, hogy a gyerek egy hagymázas rögeszme foglyaként lassacskán megvakuljon, esetleg elüszkösödjenek a lábujjai. Csöppet sem volt meggyőződve arról, hogy Attila megbocsátja ezt neki, egyik este mégis feltárcsázta a mentők telefonszámát.
Azóta eltelt harminc esztendő, Nyári pedig mostanra sokkal többet megtudott a világról. Például azt, hogy Einstein relativitáselméletének értelmében az emeleti lakók gyorsabban öregszenek földszinti társaiknál. Azzal is tisztában van, hogy ezen a környéken hosszú ujjú inget kell fölvennie, ha nem akarja, hogy összeszurkált könyökhajlata miatt kábítószerfüggőnek nézzék a járókelők. Ugyan ki hinné el neki, hogy inzulinozza magát, ha éppen szédeleg, mert leesett a vércukra? Ilyenek jutnak eszébe egykori házának maradványai mellett, ahelyett, hogy jóízűt szippantana a bűzből, ha már a világítóudvar mélyén ott rohad az évtizedek alatt lehajigált megannyi reggeli, ebéd, vacsora és egyéb szerves hulladék. Nyári egész gyermekkora.
Az elkerített romoktól keletre zöldellő liget fái közt a férfi ekkor különös fényekre lesz figyelmes. Erőteljes zúgás társul a jelenséghez, mintha nagyfeszültségű távvezeték húzódna a közelben. Nyáriból már régen kiölték földönkívüliekbe vetett hitét elektrosokkal, gyógyszerekkel, pszichoterápiával. Nem hisz a szemének, amikor megpillantja a csészealjból kilépő fekete overallos humanoidot. Néhai apjának makacs szkepticizmusa villan agyába, valamiért mégsem érez elégtételt. Minden félelem nélkül elrendezi maradék haját a zsebében tartott fésűvel, és ruháját is megigazgatja, mielőtt esetlenül elindulna a jövevény felé. Elvégre ő képviseli most az emberiséget.
(Megjelent az Alföld 2020/11-es számában.)
Hozzászólások