mária imája
I
földre hullunk szédülő tekintetünk földre vetjük
kommandósok jönnek szobrod elé csodát keresni
10 gyémántért adnak a kereskedők
sorsjegyet húznak rád adj hűséget
férfiak nyúlnak utánad férfiak kutatják
lepleid gyermekek lótuszban énekelnek
ana hata o mama ana hata o mama
rossz kezekbe kerülsz megtisztítod
a kezet az agyagon meleged égeti aki törni jött
számokat keresnek a kétségbeesettek
glóriádba vakulnak hogy nyugalmat találjanak
talpad alatt megtörik a kőoltár
homokká porladnak a lesötétített üvegek
II
presidente ingek tartják az elnököket
nem bírják arcukat arcodra emelni
bíbor könnyedet hullatod hiába mosdattak
hiába fertőtlenítenek vakolják újra templomod
vérpatak folyik a szemedből rómában párizsban
firenzében budapesten a te országodban
a dunába hullanak 0-ás könnyeid
csak a mosónők érhetnek hozzád
III
kilenc litert sírsz óránként kilenc gyermeked siratod
mikor énekelnek végre nők neked
a hiány a miénk a fájdalom a miénk a béke a miénk
vörös a hold türelmed a miénk hallgatni
a sustorgókat eltűrni a bókokat
szobrod masszív műanyag
könnycsatornádból ömlik szomorúságod
polietilén sírásod nehezebb testednél
plazmád embervér
fiad kevés kalciumod
IV
vésőkkel indulnak gyermekeid pusztításodra
félelmük túlharsogja a harangokat
nem tudnak nem tudnak többé maguknak elvenni
derekukra övek csatolódnak csuhájuk nyugtató
kurkumás ujjaik fogaik tiszták hajuk hamar őszül
kalásztakaróra puhára esnek az angyalok
a rablók keze megremeg és elzsibbad
uszoda telik meg veled sós a város
laborokban fognak fel nylonba csavarnak
szemedbe nyúlnak csillapítani
bekennek magasba emelnek
lábadon kezeden is patakok
V
pecsétet ejtesz a titkokra miközben villát szúrnak
tenyerükbe a zsibbadók kagylóba hánynak a telítettek
ököllel kaput döngetnek a dühösök
harsognak a kétkedők mikor kezdtél sírni
mikortól nem bírtad tovább öröktől könnyezel
öröktől szánsz minket szereteteddel
VI
kislányok kistyúkok angyalkák szépséges beatriszok
boldogság a homok a fa az erdő hangja veszélyes
valami van a szélben ami pörgeti a lányok ruháit
ami messzire viszi a lányhajat lábujjainkból gyökerek nőnek
körmeinken fotoszintetizálunk a haj az ág megszűri a szelet
mint a mongol asszonyok füttye üvöltenek a kutyák
még egy lány ereszt gyökeret kérdéssé válik a dereka
kéreggé tekeredik a szoknyája
baktériummentes vírusmentes
anyáink megfiatalodnak és újraszületünk
VII
azt álmodom hosszú kötegekben kavarog a hajam
anyám küldj meleg szelet hadd nőjön
újra az égig a felhőig hosszú a tél hideg az erdő
hideg a műanyag a vesédnél sóhajts rám énekelj
anyám táncolni jöttem
VIII
a hazug prófétákat elvezetik
melletted imádkozunk az uszodában
gyűlnek gyűlnek értünk könnyeid
ápoljunk anyánk testét olajozzuk
mozgatjuk anyánk bábját
dörzsölünk erőt beléd gyerünk
anyánk kelj fel az ágyból gyerünk
anyánk erősödj madarunk
erősödj begyolcsolunk betakarunk
véredet híredet visszük teherautókkal
nagyvárosokba hígítjuk őket és gyermekeidnek
adjuk tartályokban anyánk mozdulj
kérlek légy bizonyíték működik
IX
mintha szobortested élne változnak értékeid
gondolatainkat emészted gondolataikat tisztítod
helyettünk ontasz kis árnyék volna jó hátra húzódnak
a bizonytalanok a kétkedők a nemzetbiztonság
lemossák-e könnyeid a határt a rendet a férfiak barikádját
tükörbe néz minden rossz akaratunk megáll a szív meghasad
mit tettünk (veled mit tettünk veletek
anyám bocsáss meg nekünk fájdalmad nehéz)
X
felkelünk mind a lányaid futónövények leszünk
benőjük a telepeket egyesülünk a betonnal a fémmel
mi menyasszonyi ruhás hófehérkék megtelünk vérrel
kikelünk a házaságyból a gyerekágyból a tehetetlen ágyból
a vetetlenből a bűnbánók nyelvüket tépik vagy megnémulnak
a kétkedők kaktuszmezők között rohannak segíts
segíts bűvös kocka forogj a sivatagban száraz kaktuszok vagyunk
most temetünk üvegkoporsóban a végéig bízunk
felülsz felállsz arcod simul hajad feketedik
kibontunk megnézzük a szíved megállt-e keringünk-e még benned
levegőre vágyunk gombot nyitni a blúzon
levenni a nyakgallért mély sötét tengerben úszunk
kiélezett radarokkal lennénk bár delfinek énekelnénk szebben
hóval mossuk az arcunk
XI
nem a lépcsőn laksz nem ott kell enyhülést lelni
elég csendben a sarokban
elég a gyertya ne remegj ne félj hideg a márvány
tereld delfinjeid várjuk a hangod
élünk szeretünk kavarjuk a vizet
uszonyunkkal lapátoljuk áramod vetjük a hullámot
dagasztunk
megtaláljuk bölcsődet a sziklavájatot
a talpad alját a szívkőzetet
a poharas örökmécsest
XII
vajon honnan honnan jön a véred
a madárból amit eltemettünk
a kőre zuhant és megtört padréból
katatón anyánkból a mécsesből beszélj
falunk habzsolunk elundorodunk
mocskunk ömlik vissza a szánkon
sáska halott madár hosszú nyálcukorka
aludnunk kell ringass anyánk
szappanozunk súroljuk magunk folyunk
zsírunk bőrünk vizünk hajlik
kék kardigánod melegít
kezed palántál kelyhedben magok fakadnak
békaszánk legyet eszik lábunk leveleken
hajlik zöld bőrünk szolgálja a levegőt
mutasd arcodat nekünk tekerd le a sálad
(anyánk kedves anyánk)
XIII
fiaid arcán kopik a zománc a templomok
még megtartanak de a te házad az ég
genetikusaink atomjaidra szabtak
hogy letölthessünk a családfából
XIV
bánjuk a bűnt (anyák vagyunk nem tökéletesek)
térdünkön várunk anyánk bocsánatodra
lehűtenek megállítanak félnek betörnek
mégis te vagy a medencék őre betonba öntött
törékeny anyánk
(elveszünk vagy maradsz velünk
még ha hang sem jön torkunkra)
XV
könnyeid el fogják borítani a világot
és vörösre festik hiába zárnak urnába
kalitkába éneked kifolyik
boldogok a megtébolyodottak a keresztet
hátrahagyók a vezetettek a bolondok
boldogok a megszabadultak akik
nem tudnak többé beszélni fázol hideg van
kalitkádban fagyos madonna fázós anyánk
felmelegedünk tűzre teszünk
kempai madonna burbano anyánk
butizáni lányunk
XVI
feltöltődtünk magokkal folyadékkal
elindulhatunk záporesőt küldesz
míg a haragosak és a hitetlenek fagyasztanak
mosolyog a szűz kezén nyugszik
a napsugár sziklaszirten a folyó fölött vulkanikus köveken
míg másolataid megrendelik kijövünk a lángokból
próféta lesz a megesettből
XVII
beszélni akarunk veszekedni megnyugodni
mosolyodban török fiad szemében
medencék királynője vérezz és ragyogj
a szférák énekét küldjük hozzád munkára jelentkezünk
gyárakba megyünk szikráztatjuk a csöveket
elemelkedünk földrakásainkról malterrel temetnek
aztán meglátjuk a kockát a fluoreszkálót
amit álmunkban is felejteni akartunk
és életre hívjuk a vatikánt a falakat megtölti vitaminod
kubulo kubulo kis ragyogó kocka királykisasszonynak
adunk a medencében fiadhoz utazunk tudjuk a dolgunk
szirének vagyunk delfinek énekelünk neked a férfinak
akinek magját begyűjtjük és beszórjuk vele az eget
fiaink a mágikus kockát keresik a medencében
a tündér adja nekik a szirén énekel altatót
kirie kirie kisded úton elveszett bajba jutott kirie kirie
az éjjeli állatok vigyáznak rátok reggel újra világos lesz
mi az éjjeli angyalok vigyázunk hogy rátok virradjon
sapkát kötünk a hideg ellen megbontjuk vitorláinkat
kiemelünk légbuborékot adunk a szátokba
XVIII
emberfia
saját véred ontása az én könnyem siratom értetlenséged
siratom vakságod várom hogy megérkezz elém
az anyákat nem lehet bezárni
XIX
elveszve bolyongunk erdőinkben
szemkendőkkel nehezítjük az utat hozzád
korallhajad simogatjuk a víz alatt mária
malaszttal teljes összekulcsoljuk a kezünk
XX
apák hagyjátok fiaitokat ne marassatok a kutyákkal
anyánk gyermekünk öledből ölünkbe
fiaink korai halálra lányaink túlélésre ítéltetnek
békét békét
XXI
bár ne kellene értetek sírni
szomorú szomorú emberek emlékezzetek
szemüregemből a szeretet árad
a végén akolba érkezünk úgyis a keltetőbe
a szalmán puhán fordulunk (újra egybe)
(Megjelent az Alföld 2021/11-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szurcsik József munkája.)
Hozzászólások