Szétszálazás

Gellén-Miklós Gábor: Szálazódik szét

Nagyon szép cím. S amikor beütöm a szövegszerkesztőbe, a cím első szavát pirossal aláhúzza a láthatatlan kéz. Vagyis azt sugallja, hogy ilyen szó nincs. Tehát a költő nyelvteremtő erejét fedezhetjük föl? Részben. Aztán beütöm a Google-ba is a szót, és hosszasan csak eme kötet reklámjaira bukkanok. Előbb-utóbb azonban egy papíripari szövegben tűnik föl. A szó. Ez a szerző harmadik verseskötete, tízévenként jönnek. Nem mondhatjuk bőbeszédű költőnek. Akkor szól, ha érdemes. Most mintegy hatvan oldalon. Bizony, ez akár követendő példa is lehet!

A Családi kör című vers pedig így kezdődik: „este van, szálazódik szét / a nap…”. S itt már minden a helyére kerül. S a verscímek már kevésbé különlegesek, sőt, máshonnan ismerősek. Mint ez is. Vagy ilyenek: Altató, Őszi chanson, Szálkák stb. Ugye emlékszünk rájuk? Mint ahogy Gellén-Miklós Gábor gyakran épít be műveibe klasszikus szavakat, hogy aztán másfajta kalandban részesítse az olvasót. Tegyük hozzá, hogy mindezt nagyon élvezetesen, szellemesen teszi, minden erőlködés nélkül, könnyedén. Pedig van mit feldolgoznia. Nem véletlen, hogy a hátlapon Villányi László ezt írja: „…új kötetében egy keservesen köznapi lét rajzolódik ki, a versek érzékletesen ábrázolják annak fájdalmas stációit”.

Jobb szó híján azt mondhatjuk, hogy meglehetősen rossz közérzetről tanúskodik ez az egyébként nagyon míves líra. Bonyolult családi háttérről, „apu” alkoholfüggéséről, ennek következményeiről. Az állapotrajzok pontosak, a beszélő nem ítélkezik. Sőt, szeretettel írja le a nem szeretnivaló dolgokat is. Iróniával, keserédesen. Egyik kedvencem a következő négysoros: „Isten nagyon szerette aput, / mindig volt sör meg bor meg pálinka. // Engem nem szeretett Isten, mert / apunak mindig volt sör meg bor meg pálinka.” (Isten nagyon szerette aput) József Attila írt hasonlóképpen a Két hexameterben. Visszafogottan, de határozottan. Itt persze nem annyira az erkölcsi kérdés van a középpontban, hanem ama bizonyos keserűség, indulat nélkül.

Aztán vannak utalások fennkölt, már-már szent szövegekre, ám ezeket lecsupaszítja, áthangszereli, „modernizálja”. Rögtön a kötet elején, a Csökkentett üzemmódban cím alatt. Humorral, profánul a Teremtéstörténet mintájára. Óvakodik a közhelyektől, a pátosztól. Egy jellegzetes részlet innen: „…A teremtés második napján, / összeveszünk egy kukacos almán. / Ez harapná, amaz kidobná. / Ingyen van. Nőtt magától… / A biokertész rendesen megszidott…”. Végig tele ötlettel, humorral, találékonysággal. S a csattanóban: „…A program pihen, nem válaszol…”. Játékosan, de nagyon komolyan. Miként Karinthy Frigyes Az emberke tragédiájában.

Ez a hang arra is alkalmas, hogy a költő, az ember felülemelkedjen a sors bajain. Az ironikus ábrázolás erre tökéletesen alkalmas. Alapvetően a mindennapi valóság az alap, s ezt emeli föl egy-egy sorral, egy-egy maradandó képpel. Például így: „…Szeptember van. / Korábban sötét. / Elakad az ember szava. / Szívében iszapos éjszaka.” (Őszi chanson) A már érintett vendégszöveg-részletek is találóak, és szervesen épülnek be a művek belvilágába. Néhány példa: „…ez most igazi műtavasz, / valódi hóval, amely nem ápol, csak eltakar…” (Húsvét előtt); „Szerelmedért / Lebontanám a garázst…” (Jó mulatság, férfi munka); „Aludj el szépen, lásd, / apu már horkol… (Altató); „…Én kételyem, / én igen nagy kételyem.” (Tudom, hogy létezik); „…A vágy közös. / A tárgya nem.” (Szálkák, 6.) Csupa telitalálat! Így lényegül át a romantikus Vörösmarty-, a szelíd József Attila-, a tündéri Pilinszky-szöveg, vagy éppen egy miserészlet. Szentségtörés nélkül, parafrázis-gyanúval.

Így épülnek be a versek világába az önéletrajzi elemek. Érezhető a „kiírási” szándék, a megélt bajok föloldásának vágya. Hiszen a költészet gyógyír is lehet! S az olvasó könnyen azonosul ezzel az őszinte és tiszta hanggal. Legyen szó akár a sok ember által átélt szegénységről, az emberi kapcsolatok válságáról és örömeiről, a megtalált társ adta meghittségről. Szól az otthontalanságról, a diszharmóniáról, a kiteljesedés akarásáról. S teszi ezt költőnk szabad versbeszédben, helyenként persze előnyben részesítvén a kötöttebb formát is.

A Szálazódik szét az önvizsgálat és az önismeret kötete is. Számol a fogyó idővel, az érlelődés stációival. A Ha negyvenéves…-ben sem tagadja meg önmagát: „…Csodálkozol, hogy régi osztálytársaid / mennyire megöregedtek. / Ácsorogsz két világ határán.” De tud humorral átszőtt (ál)átkot is mondani (Amelyben csalárd szerelmesét átkozza). És vannak nyelvi bravúrjai: Közben dél is elmúlt, Indián nevem. Hangja tehát sokszínű és kiérlelt. Verseinek hőse a csetlő-botló ember, aki éppen szöszmötöl vagy füvet nyír, és teszi a dolgát. Vagy éppen ilyen miniatűrökkel ajándékoz meg bennünket: „Most 44 éves vagyok. / Nyár van. / Ácsorgok nagykabátban.” (A bús férfi panasza)

Gellén-Miklós Gábor: Szálazódik szét, Napkút Kiadó, 2022.