Zalka Csenge Virág: Hétlábú paripák és jó boszorkányok. Varázslatos csíki népmesék, Hitka Viktória rajzaival
Zalka Csenge Virág számos meséskönyvet tudhat már maga mögött, és aktív mesemondóként még több történetet a repertoárjában. A Ribizli-sorozat darabjait egy-egy határozott koncepcióra fűzte fel annak idején, a Széltestvér és Napkelte vagy a Törpeszarvas és a déli álom című köteteket egy-egy motívum köré rendezte el, a Nagyvárosi népmeséket pedig interaktív játék részévé tette. Adott ki már mesekönyvet speciálisan kamaszok számára, és olyan szövegeket is publikált, amelyeket saját meséinek tekinthet.
Arra viszont magyar nyelven még nem láthatott példát az olvasóközönsége, hogy szigorúan egyetlen terület, sőt egyetlen település meséiből válogasson. Angol nyelvű kötetet már jelentetett meg korábban, egy kárpátaljai magyar mesemondó történeteiből készült válogatásból. A Hétlábú paripák és jó boszorkányok összeállításakor hasonló módszert követett. Bár most több mesélő nevét is megismerhetjük a jegyzetekből, akik ráadásul különböző korokban is éltek, a település mindvégig azonos marad: Csíkszentdomokos.
A kötet határozottan nem néprajzi kiadványnak készült, hanem szülőknek, pedagógusoknak, mesemondóknak, akár gyerekeknek önálló olvasásra is. Alapja azonban két néprajzi gyűjtés, Belatini Braun Olga és Szabó Judit munkája, amelyek saját korukban meg sem jelenhettek. Jelen válogatás célja az volt, hogy ebből a gazdag mesekincsből ne csak kiemeljen egyes darabokat, hanem gyerekbaráttá is tegye azt. Ennek a célnak pedig maradéktalanul meg is felel.
A szerző avatott és tapasztalt újramesélő, aki minden hagyományos történetet sok és sokféle közönség előtt próbál ki, és egyfelől a lehető legkevesebbet igyekszik változtatni rajtuk, másfelől a legritkább esetben dolgozik egyetlen verzióban létező mesékkel. Ezért megvan a lehetősége, hogy egy adott történetet több különböző változatból állítson össze úgy, hogy a hagyományon ne változtasson, a koncepciónak mégis a legjobban megfeleljen. Ha konkrét cselekményelemekben kell eltérnie a gyűjteményekben szereplő szövegektől, akkor azt és annak okát (pl. öncélú kegyetlenség kiiktatása, vagy éppen a mesemondó hibájának kiküszöbölése) a mesék után kapcsolt jegyzetekben mindig jelzi. Erre azonban nagyon ritkán kerül sor. Zalka megbízhatóan megtalálja azokat a meséket, amelyek akár több száz éves koruk ellenére aktuálisak, így éppen a mai gyerekeknek szólhatnak.
Sok évtizedes székelyföldi gyűjtések esetében problémát jelenthet a nyelv is. A székely nyelvjárásnak Zalka szintén igyekszik minél több elemét megtartani, és a mesemondók stílusát is megmutatni. A különleges tájszavak egyfelől hozzátesznek a hangulathoz, másfelől kitalálható a jelentésük. A jegyzetek ezeket is megmagyarázzák, és az élő előadásban is van lehetősége a mesélőnek kiegészíteni a szöveget, de ez nem feltétlenül szükséges. Egy-egy ismeretlen szó értelmezése a szövegkörnyezet segítségével fontos készség, amelyet már gyerekkorban el kell kezdeni elsajátítani. Ugyanakkor olyan szavak is előfordulnak ezekben a mesékben, amelyek nagyon is a mai hétköznapi élethez tartoznak, már-már meglepően modernek. (Például a királyfit „félkilós darabokra” aprítja föl az ellensége; azután természetesen föltámasztják.)
Ezeken a modern szavakon kívül számos jellegzetes motívumról, sőt, egész cselekményfordulatokról mondható el, hogy mintha közvetlen kapcsolatba lépnének a hallgatóság életével és kulturális ismereteivel. Ilyen például a színét változtató ház, a gombra járó lószobor, az ördög „komplex jelszava” a pokolhoz (tartalmaz számot, kisbetűt és nagybetűt), vagy éppen a „magyar Pokémon”: ötvenkét testvér ötvenkét egyedi állatkája, amelyek mind más-más problémára tudják a megoldást. De megemlíthető itt az a mesehős is, aki nem tud mit kezdeni a megszerzett varázstárgyakkal, aztán véletlenül megidéz néhány sárkányt, akárcsak egy mai szerepjátékos. Ezeknek a népmeséknek talán legmeglepőbb jellegzetessége az, hogy a popkultúrával való hasonlóságaik, már-már steampunkra emlékeztető elemeik a népi mesemondók sajátjai, nem pedig mai módosítások. Olyan mesék is bekerültek a kötetbe, amelyeknek típusuk sincsen, valószínűleg teljes egészükben első mesélőjük találta ki őket.
Minden esetben népi mesemondóktól származik a mesék által képviselt értékrend is, nem pedig mai hozzáadás. A válogató feladata pusztán az volt, hogy a mai világhoz szóló történeteket megtalálja, és felhívja rájuk a mai olvasó/hallgatóság figyelmét. Akár arra, hogy női és férfi főszereplő egyaránt állhat a mese középpontjában, és bármelyikükről bebizonyosodhat, hogy erős, de az is, hogy kedves és gondoskodó. Akár arra, hogy gyakran együttműködve kell megoldaniuk az adott problémát. Előfordul, hogy a női szereplő rendszeres mágiaoktatásban részesül, de az is, hogy ő részesíti a férfi szereplőt rendszeres mágiaoktatásban, amely minden esetben komoly szerepet játszik később az életükben. Megtörténik persze az is, hogy a főszereplő szerelme a történet hátterébe húzódva tölti be szerepét, de az soha, hogy pusztán „jutalom” legyen; az ő akarata is fontos. Az sem kevésbé jelentős szempont, ahogyan a családját tönkretevő szülő megbűnhődik, a környezetével kibékülni nem tudó gyerek világgá megy.
A korábbi Zalka-kötetekhez képest viszont szokatlanul sok a kegyetlen részlet. Többször megjelenik például a mérgező szülő (konkrétan a lányát prostituáló apa) figurája, aki nem is feltétlenül bűnhődik meg, bár a bűnét mindenképpen belátja, gyerekei pedig jobb sorsra jutnak. Előfordul itt továbbá agresszíven veszekedő, már-már tettlegességre vetemedő házaspár, vagy éppen olyan tündérkirálynő, aki értelmetlenül súlyos próbák elé állítja szerelmét, pedig az már addigra is nagyon sokat fáradt érte (cserébe akkor sem kaphatja meg őt a királynő, amikor már nagyon szeretné). Csupa olyan meseelem, amit érdemes megbeszélni a közönséggel, hiszen a gyerekeket nehéz lenne elzárni az információtól az internet korában, viszont mindenképpen meg kell értetni velük azt az információt, és azt is, hogyan kerülhetik el a problémás helyzeteket. Ehhez talán hasznos volna némi útmutatás a mesélőnek a jegyzetekben.
Megemlítendő azonban az is, hogy ugyanígy szokatlanul sok a kegyetlennek tűnő, elborzasztóan csúf, valójában azonban nagyon is jólelkű szereplő, akinek jóságát fel kell ismerni ahhoz, hogy a hős segítséget kaphasson, és elérje célját. A felnőtt mesélő figyeljen oda arra is, hogy a népmesékben szimbolikusan bizony a nemi élet is megjelenik. (Igen, a mai felnőttek, sőt idősek gyerekkorában népszerű népmesékben is megjelent, legfeljebb nem vált közismertté a szimbólumok szexuális jellege. Ilyen például a lovát a nő virágoskertjében táncoltató férfi.) Már csak azért is érdemes odafigyelni ezekre, hogy a felnőtt azt is észrevegye, mennyire vigyáz Zalka arra, hogy soha ne erőszakot tükrözzenek ezek az elemek, különösen akkor ne, ha a szereplőkből végül egy pár lesz.
A hosszú, bonyolult mesék éppen úgy megjelennek a kötetben, mint rövid, csattanós társaik. A szerkesztői munka kiterjedt arra is, hogy szabályosan váltsák egymást. A hosszabbak nagyon sokáig mesélhetők, érdemes is elidőzni részletes, fantáziadús és a mai gyerekek számára is komikus világukban. A rövidebbek viszont tömörségükkel hatnak, sőt akár azzal is, hogy a leginkább ismerős elemeket tartalmazzák. Ilyen a kötetzáró mese is, amelynek jellegzetessége, hogy egy népszerű mesetípusnak ad teljesen hétköznapi, a csíkszentdomokosi közönség számára megfogható hátteret.
Külön kiemelendő, hogy az illusztrációk ismét a Zalka-kötetektől megszokott helyet foglalják el, ellentétben a legutóbbi kötet szép, de sajnálatosan gyér rajzaival. Hitka Viktória a jelek szerint most dolgozott együtt először a szerzővel, így különösen nehéz feladatot kapott – illeszkednie kellett a korábbi kötetek stílusához is, de egyéni megoldásokat is alkalmazott: szimmetria és aszimmetria sajátos feszültségét, lágy színeket, egyszerre geometrikus és életteli formákat.
Valamivel hosszabbnak is tűnik a Hétlábú paripák és jó boszorkányok, mint közvetlen elődje, bár sajnos továbbra sem hozza vissza például a Ribizli-sorozattól megszokott méretet. Teljesen érthető, hogy a mai könyvárak mellett ennél többet nem mert vállalni a kiadó, de azért sajnálatos. Talán érdemes lenne a borítón változtatni; nem biztos, hogy meg kellene maradni a keménytáblás kiadás mellett. Erről természetesen nem a szerző tehet.
A szerző a tőle megszokott színvonalat képviseli. Élvezetes, kedves történetek gyűjteményét nyújtja át, amelyekben minden olvasással vagy előadással föl lehet fedezni valami újat. Úgy mutatják be egy régen élt közösség gondolkodásmódját, hogy közben mai gyerekekhez és felnőttekhez szólnak.
Zalka Csenge Virág: Hétlábú paripák és jó boszorkányok. Varázslatos csíki népmesék, Móra, Budapest, 2023. 156 oldal, Hitka Viktória rajzaival
Hozzászólások