Milyen fényben hullanak majd
(In che luce cadranno)
A halottak – az utolsó
széljegyzetek az ismert
világhoz – sűrűn felelgetnek
egymásnak a máglyasötét és a tengerparti
fenyvesek gyantája között.
*
Halottakról folyt a szó. Az asztalon
a vacsora szétszórt maradványai – azok
a frissen sült marhaszeletek. A hűtőszekrény
szerelmesen beszélgetett a csillagokkal.
*
A halottak kakálnak, pisálnak, ahogy
az élők. Csak nehezükre esik
válaszolni a kérdésekre, melyeket
feltesznek nekik. Inkább
emlékezni szeretnek egy névre,
szótagokra bontják; rájönnek, hogy az övék.
*
A halottak szókincse
éppen a fele a miénknek;
délben a szél
a vándorok szótárát
lapozza.
*
A halottak közül a legfrivolabbak
strucctollakkal ékesítik
magukat.
Egy folyó partján
(bármelyik folyóén)
a tengerre gondolnak.
*
Ha a halottakat mindig a por szüli,
akkor minden halott keresi anyját
szombat este a szabadstrandokon,
fekvőszékek alatt, leejtett fagyiban,
melyről ki tudná, mennyi nyár alatt
hullott ki sok gyerek kezéből, s mennyi
tengerparton, járdán és szállodában.
KERBER BALÁZS FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2023/8-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szabó Ábel munkája.)
Hozzászólások