Miklya Zsolt versciklusa

Holdfonál 1 A bárányok hajába beletúrtál.Úgy borzoltad a zsíros éjszakát,mint harmattól remeg a hajló fűszál,mint szélfogóban hajladoz a nád.Nem gondoltad, hogy kinevet a Hold.Hol felbukkant, hol felhők mögé révedt.Mint ki egész nap próbált, gyakorolt,mielőtt éjjel pódiumra lépett.Szemed fehére izzott, mint az érc.Felrikoltott egy ágról szakadt jérce.Kötényzsebed elengedte a férc,míg udvarát a hang keresztülérte.Ez volt az…

Tovább
Lanczkor Gábor versciklusa

Zen (részletek) Elhagyom a házat.Egy orosz versből maradt meg bennem ez a sor,akár egy fölszívódó varrat.Sosem olvastam a verset. A tévéből érkezett az üzenet,egy középkorú vagy idősödőszínésznő megrendüléseként kaptam a sugallatot, hogy kisfiú,lesz, amit sohasem hagysz el, valami,aminek nem pusztán egyetlen hasonlataaz egyetlen,hanem ekként a három másik pólusa isegy kölcsönös, teljes ki-oltódásban. * Mint az…

Tovább
Jász Attila versciklusa

Amikor te magad vagy a hely szereted a saját kertedet, bár mosta fenti rész kiégett a naptól, egy részepedig megperzselődött, amikor a szélszétfújta a parazsat a tűzrakóhelyből, most nem szép, de mégis rendezett,és helyreáll majd teljesen, ha lesz eső,ami úgy gyógyít, mint a szeretet, a lenti, ház előtti rész kicsit eklektikus,minden nap öntözöd, bokrok, fák,…

Tovább
Lövétei Lázár László versciklusa

Lapok egy útinaplóból „Beat poetry lives”          – ezzel a matricávalragasztotta le valakiegy denveri szálloda parkolójábana „No smoking” feliratot,óvatos reménykedésre feljogosító gesztus,főleg a magamfajta megrögzött dohányosnak,de titokban abban bízom,hogy nemdohányzók is méltányolni fogjáka titokzatos ismeretlen lázadását –ha másért nem,legalább a költészet miatt. Denver, 2022. július 21. A Mount Evans csúcsán (4348 m) Jártam az Istennél,…

Tovább
Harcos Bálint versciklusa

Széria 21 Véget ért – De: végső? „Nem volt több lépcső.” Itt, a léptekért – Az urakkifújni se magukat – (fent ácsorgás, értetlenül) „Hogyan tovább?” (De ő meg) „Csak ennyi volt?” (leül) „Helyet az újabb érkezőknek…!” (és) „A keretezés…” (kiválaszt egyet a rámák közül.) 22 Nap. A tenger egy lap.Az ég: félgömb. („Szélcsönd?!”) Árnyékod: volna.…

Tovább
Szabó Imola Julianna versciklusa

Spektrumzavar Pantone 732 Nem értem, ami érthető. Titkolni kell, pedig titkolózás nélkül is titok. Nem értik, ami érthető.A képek alagutat nyitnak. Belebújok, mint egy szúrós pulóverbe. Viszket a képzelet. Felsért. Sebeimbőlszínek folynak. Nem bírom őket megérinteni. Összefolynak a pupillámon, lekaparnám a körmeimmel.Csikorog a fogam, ha látom, hogy megmozdulnak a lencseszemek. A pikkely tekergése, a kövek…

Tovább
Gál Ferenc versciklusa

Járóföld Ezek a meghívások leleményesmesélővé tesznek. Legutóbb isláttattam a szirupontó fákattömörülni, le a sótlan vízig.Két vagy három alakot az orrban,ahogy más és más irányba néznek,míg a bárka nesztelenül siklik.Nem maradtam adósuk a döccenéssel,ahogy mindez cirkuszkocsi oldalárafestve mozdult. Kőhajításnyira a háztól,hová előző nap utánfutón érkeztem,a szülők baljós előjelnek vették.Kakast vágtak, én meg visszavonultam,hogy rendbe szedjem magam,a…

Tovább
Acsai Roland versciklusa

Az új carmenekből Horatius és Radnóti Miklós emlékének „Míg én voltam a kedvesed,S felfénylő nyakadat még nem ölelte más…”(Horatius – Radnóti Miklós fordítása) 21. / Képernyőre Képernyőre a porszemekhullnak rá, ahogyan száll le a hóesés.Zsebkendő letörölni kell,ráfújok levegőt, hogy kavarogjanak. Bolygóként atomok soka,apró légi lakók, más a dimenzió.Így szállnak kavarogva ők,szívünkben kihagyott éveik égnek el.…

Tovább
Zalán Tibor versciklusa

Szulamit Felezőszonettek Üdítsetek almával, erősítsetek borralmert betege vagyok a szerelemnek Jöjj ki, éngyönyörűm, a fejem megrakodott az éjszakaharmatjával Nem akarok meghalni Nem teltemaz öleléseddel nem teltem be még Ezért félekszerelmem mégsincs olyan szerelem mi erősebba halálnál Száll a hold Rólunk ugat a sakál A sakál éji dala erősebb a halálnálNincs semmi szerelmem szorosabb a félelemnélEzért…

Tovább
Grecsó Krisztián versciklusa

Mint két idegen (jelenetek egy házasságból) Régi barátok  Mint tekintet, fecseg a porta. Csontos alföldi harangszó ülepszik.Látszatra néhány tégla csaka csevegés csupasz falábana nosztalgia,de a délután derekára jól látszik,habarcs.Bár a régi idolok, jó esetben, villanyszerelők, azt már kellemetlenhozzátenni, manapság.Mások közös múltjával viaskodnidőreség, felhasználni megkéregig hántott reflex.  Borgőzös tréfák házasságokalig vállalható epizódjaiból,csupa olyasmi,amiről mindenki megfogadta,azt már nem. A hangulatezzel…

Tovább
Németh Zoltán versciklusa

Fáraók Peribszen Egy üres jel csókolta meg, Semmit sem vett észre belőle. Szeretetgolyókkal Felrakott markolatúHúspuha késtVágott bele. Atombomba nyers szívből,Amely a boldogság perceiben Jézussal szórja tele a földet.  Jézus, a legpuhább bilincs. Amon, a pamutkés. Bangladesben pedig vastag téli bundát varrnakAz északi fehér embernek. Hór Sza Posztószemek az arcon.  Vattakönny csurog.A hang nyál a száj szélén.A csap berozsdásodott…

Tovább
Michal Tallo versciklusa

A sötétség könyve (Kniha tmy) (részlet) III a tengerhez utazom. a tengerben semmi sem él, de nem senki, hiszen útközben a helyiek legendákat mesélnek klánokról, amelyek tagjai önként merültek a felszín alá, és örökre a vízben maradtak. nem értem a helyiek nyelvét, ezért történeteket találok ki. a tengerhez autó visz, ami nem az enyém. az…

Tovább
Anne Carson versciklusa

Kisbeszédek (Short Talks) Bevezetés Kora reggel volt, és hiányoztak a szavak. Azelőtt nem voltak szavak. Tények voltak, arcok voltak. Arisztotelész azt mondja, egy jó történetben minden valaminek a következtében történik meg. Három öregasszony hajladozott a mezőn. Mi értelme megszólítani minket?, kérdezték. Majd hamar világossá vált, hogy mindent tudnak, amit csak tudni lehet a havas mezőkről,…

Tovább
Sumonyi Zoltán versciklusa

Pompeji messze van 1. (A Vezúv) A nagybátyám akkor nálunk lakott,mert Misenumban horgonyzott a flotta.Anyám déltájt egy nagy füstoszlopotvett észre távol, mely elárasztottaa fél eget, mint piszkos, szürke lomb,amit a füstoszlop lassan kibont. Azt nem láttuk, hogy melyik hegyből tört föl.Anyám a bátyjának riasztva szólt,ki éppen akkor jött ki a fürdőből,s egy pergamentekercs fölé hajolt,hogy…

Tovább
Nyilas Atilla versciklusa

Az ékesszólásról Safari I. „Háromezer-négyszázhetvenhetes számú Steinmetz Miklós úttörőcsapat, vigyázz! Fogadás balról (vagy jobbról?), zászlónak tisz-te-legj!” Elöl valami hókuszpókusz, látni nem lehet, aztán zúg a bután fenyegető „rendületlenül”. II. Volt ellene bármi kifogásod? Érthetetlen volt, de már akkor sem akartál feltétlenül mindent érteni. Kivetted belőle a részed, és nem váltott meg a benned bujkáló rosszkedv.…

Tovább