Kunhalom
I.
a kunhalmokon lakó remeték porból építenek házat
faforgácsot fújnak a sátortartó pillérekbe
a homok dunsztot kap ahogy a megvizesedett agyag
előbb felporzik eláll tiltakozása és megtöpped
örökké tartó gerendává változik
örökgerendákból ácsolják a tetőfedők az állványzatot
zöldre festik a kiégett fenyőket három tujám főtt ki
a nyári szárazságban tetőgerendára állítottam ki őket
egy másik szobanövény is kiszárította magát ahogy
erre megfőnek a macskák is partra vetett halként tátogok
az alföldi homokban szökőkutakba mászom átnedvesedni
fazékban párolódnak a szerveim tetőtéri műtermemben
vizes lepedőkbe csavarom magam programozom a szívem
lassabban verj csapd be magad hűvös árnyékban vagy
a tetőablak gyerekkorom nagyítólencséje ezzel ölték meg a fiúk
a békákat ezzel égették ki a giliszták szelvényeit
falkában tekerednek felszabadultan keresik egymást magukat
II.
a népmesében a hegyláb lánya és a homokember találkoznak
és beszédbe elegyednek hogy hol éljenek együtt majd a hegylábi lány
a pusztára költözik nedves krémekkel kenegeti magát hydropakolást
terít az arcára folyton szomjasan keresi az ivókutakat hozatja
a tetőre a zsugorvízt magába építi a mikroplasztikot elfelejtette
a könnyezést zárja magába a vizet nem eredhet (meg az eső)
nem engedheti a földbe nedvességeit a szomjas gyökerek
lábára tekerednének kidagadna bokáján a visszér elporladna
a nyelve csúcsa hogy tudná így megölelni a homoki embert
akinek tűzmeleg orra tükörré változik abban fésüli algahaját
a hegylábi lány de kezei elfelejtik a hegyi patakokat
és kaviccsá szilárdulnak kőujjakat faragnak belőle a vésők
pattintanak körmöket „gondoljon az uborkára legalább 70%-unk víz”
hogy lehet hát megmaradni itt nem verdesni a port az uszonyával
nem lenyelni a homokvihart nem öklendezni kavicsokat
a zománccsészébe elkérgesíteni a kart vágni
várni hogy a tomboló szélben gyökeret ereszt a
szürkezónában lám a szarvasi fák hullámosak azokat ragasztja le
zsírpapírral ha végigvezeti rajta szénceruzáját ha leteríti a homokba
a kihajtott papírt pontokat tud rajzolni a homokba attól nem töpped
meg a homoki ember azt meg tudja porkezeivel simítani
azon a ponton elférnek
és a hullámok olyanok lesznek mint az alpokalja és a hegylábi lány
most nem vágyódik a mindig máshovába nem kell egyedül felhabzania
a széllel és valamit oltani amit szárazságnak hisz ez az a megoldás
amiből tanulhatnak és engedhet egyszer szigetet a pusztában
nem lesz többet kénköves pokol
ahol csak birkabőrbe bújt pásztorok maradnak meg ahol ezeddig
fiatalon és csendben tűntek el az asszonyok kútba ugrottak
vagy légypapírgombóc akadt a torkukba vagy a visszhangjuk
torzította vagy a papír fojtotta el a beszédet
megtörik a szárazmedencei átok megtelik vízzel a vekeri-tó is
és messze a délibábon újra hegyeket lehet látni
szelik az eget
III.
rozmaringlevelekre mályvavirágokra
telepednek a gyíkok
hasukat szívják a fűszernedveknek
hátuk lesz az ég tükre ultraibolya
pikkelyek a kövekre fénypacákat vernek
mikor kimerülnek a szirmok elpattannak
a gyíkfarkak is szarutölcsérek gyűjtik
a szárított leveleket homok tömi a bejáratokat
így lesznek a balatoni kecskekörmök
így lesznek kunsági mályvatölcsérek
rozmaringkúpokat gyűjtenek a porhalászok
farkcsúcsokkal kacsáznak a homokfelszínen
hányat pattan mire kavicságyba merül vagy
beékelődik a földszelvényekbe
a felpikkelyeződött agyag határárkaiba
a legeslegalja vizes még ott laknak
a mocsári lányok nádszívószálakon tekintgetnek
a pormelegbe nádvirágokat fújnak a tómederbe
hátha a klímagyűrű hátha a kavicsok helyett újra víz
kopogtat majd a fenéken ki lehet kaparni a sárból
lemosni a hínárhajat mosni hátha nem törnek le a hagymák
kifakadnak az ártéri kutak feltörnek mint egy régi
eldugaszolódott fürdőkádból előbb a salakok
sipolyszagú pállott elmérgesedett
apátiafertőzésbe ragadtak aztán kilőnek
a kénköves bűztojások a mocsári ágyúkból
az akkumulátortelepekre
és mint a rosszalkodó kisfiúk vízbombái
úgy lepi el a gyógyvíz a kistermelőket
és aki ezt aggódva figyeli egzisztenciális
szorongással vagy mindössze kényelmi okokból
azt kíméletlenül mossa majd el
még csak ökológiai bosszúról sem beszélhetünk majd
ez egyszerűen a dolgok rendje
a gyíkok farka nem üvegesedik el többet
a kiszáradt tómederben megmarad az eső
(Megjelent az Alföld 2023/11-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Dobokay Máté fotója.)
Hozzászólások