Utóirat
Guido Di Pietro, vagyis Fra’ Giovanni Da Fiesole
festményéhez Katának és Barnabásnak
Akkor már csak Fra Angelico letisztult angyalképét kerested, azt hitted,
csak ez segíthet leküzdeni a fáradtságot, amit más művek okoztak
a múzeumokban.
Utolsó erőddel még eljutottál a Szent Márk térig, a buszállomásig,
és a buszok tényleg csak körbe-körbe jártak, de a kép,
az Angyali üdvözlet nem volt sehol.
A templomban kiderült, hogy mellette, a régi rendházban található,
de akkorra már majdnem hat órája zárva volt.
Elviselhetetlen szomorúság zuhant rád, amit csak Gábriel
nyugalmat sugalló kéztartása tudott volna feloldani,
a buszok meg csak keringtek tovább,
gyalog mentél hát vissza a parkolóhoz.
Azóta naponta látod a festményt laptopod háttérképeként,
mégis, oda egyszer vissza kell majd mennetek,
súgod melletted fekvő szerelmed alvó fülébe.
Behunyt szemmel
Fischer Balázsnak
Isten nevet rajtunk, olykor néha sír is.
A festmények törött ablakok az örökkévalóságra, homályuk
túlmutat az időn keresztül, egészen a sírig.
Ha meztelen csillagokat bámulsz a műterem falán,
felhőket szellősen átszelő villanyvezetéket,
omló kéményt, lukas háztetőt is találsz.
Behunyt szemmel sem látsz mást egyáltalán,
hiába kapargatod a kopott, festett kék estéket,
mindig a valóság keni a vászonra a festéket.
(Megjelent az Alföld 2024/1-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Lévai Ádám tusrajza.)
Hozzászólások