Father Vader
– Nem vagyok az apád.
Father Vader sértetlenül kel át az üvegtengeren.
A jég tükörpengeként zuhog körülötte,
megperdül páncélján.
Vadászrepülő-szilánkok szállnak
célra tartva,
az én vénám vágják át.
A tükör mögötti lékben olajtól sötét a víz.
Radioaktív szarkofág a múlt.
Father Vader hamulepte lakótelepeken bolyong.
A szobra ott áll a dombon,
hol a hamvakat felverve szánkózunk.
Elbújok benne,
csecsemőpózban fekszem a szíve helyén,
belülről dörömbölök mellkasán.
A porból ásom ki arcát.
Father Vader forgószélként emel a levegőbe.
Nekivágja fejem az üvegplafonnak,
a fal adja a másikat.
Évekig kapkodok levegő után.
*
– Talán ma is élne, ha nem nő a hasamban az az átkozott gyerek.
Két szempárt szegeztek az égnek,
az egyik halott, hideg.
Father Vader ordítva követeli
a traumától elapadt tejet.
– Mindenki más időben lehasalt, mikor bevágódott a gránát.
Father Vader náthásan szuszog az étkezőasztalnál,
mikor kiszámlázzák neki a vasárnapi ebédeket
és a születése árát.
Father Vader egy sámlin kucorog Isten lábánál,
aki a fiának koporsót farag.
A tömegsírba pörgő koporsók,
mint egy perpetuum mobile propellerjei, hullanak.
Isten egy félreeső műhelyben újabb és újabb
perpetuum mobilékat gyárt,
ha elakadnának, időnként taszít rajtuk egyet,
hogy tovább forogjanak.
Hello, Kitty
– Lője már le valaki, az ég szerelmére!
Sóhajtoznak gondterhelt családanyák,
miközben Hello Kitty-logós tolltartót
rendelnek a lányaiknak a neten.
– Talán mégis jobb lenne békésen.
Hosszú távon az a hatékonyabb
a statisztikai kimutatások szerint.
*
A metrószerelvények
úgy tépnek szét, mint a veszett kutyák.
Megvadult liftek a Kossuth téren
megállás nélkül haladnak tovább,
letérnek kiszabott röppályájájukról,
és otthonok burkát törik át,
csúszkálunk hasábterükben,
mintha a folyó aljára boruló hajót
próbálnánk kiegyensúlyozni,
ami meglódult, mint egy harang.
A víz alá költöztek az emberek,
csak hét másodpercet kell kibírnom,
utána nyugodtan lélegezhetek.
A toronyóra egyik mutatója
a hatoshoz ér, és zuhanni kezd,
a másik utána kap, kétségbeesetten
markolná a megsemmisülő időt.
A sztálinista bácsi félig letolt
nadrágban mászkál a büfében,
két évszázadnyi port kell letüdőznöm
ezen a héten, épp világháborúkat lélegzek.
A parkon náci hadsereg vonul át,
a kertben kacsákat etetnek.
(Megjelent az Alföld 2023/11-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő Dobokay Máté fotói alapján készült.)
Hozzászólások