Édes élet
Rák…, ha elengednéd a kezemet, még koccintani
is tudnánk rá!; mi történik velünk dD.?; hogy mi történik?,
hát maga az élet!; miért öregednek meg együtt a párok?;
egyszerű, ahogy öregszel, kell legyen valaki, akit hibáztathatsz,
amiért nem érted el, amit akartál; félek, dD., nem akarom elveszíteni,
csodálom bátorságát, hogy az lehetett, aki!; ez nem bátorság,
sokkal inkább közöny…; táncoljon velem!; én nem táncolok…;
akkor sem, ha megkérem?, na, milyen, rossz érzés?; nem, végül is
egészen kellemes, de mostanában már érzem…; és fáj?; még kibírom, de
ez az egész mégis megtévesztően egyszerű, menjenek, küzdjenek, ne
adják fel!, ne hagyják megszökni a pillanatot, ünnepeljenek meg minden
lélegzetvételt!, ne úgy járjanak, mint én, ha visszanézem az életemet, semmi
sem történhetett másképp!, teljesen abszurd, hihetetlen!; Apa, minden rendben?;
beteg vagyok!; rendbe fogsz jönni?; nem, de Te, kérlek, találj rá a boldogságra!,
járd az utadat!, járd a saját utadat!, légy olyan, mint a divat, sose legyél kész,
mindig újulj meg, eddig jól csinálod, Kölyök!
Szétesőben
Szelíd, késő tavaszi délelőtt, egy ismeretlen településen
a Hel-félszigeten, éjszaka hozták a mentők/rendőrök, mert
egy bottal megverték…, próbál egyáltalán felébredni, ugyanis
kitették a kórházból, mert szükség lett az ágyára…, túl kedvesek,
tenyérbemászóak, ilyet dD. még nem tapasztalt, valójában viszolygott
az egésztől, így elsietett cuccostul, s most azt sem tudja hova-merre…,
vásárol két doboz sört, leül az árnyékba, először is nyugalom, tudod,
hol vagy, mit akarsz, pénzed van!, fölszállsz a vonatra, elutazol vele a
reptérig, és hazarepülsz!; könnyen beszélsz – válaszol magának –, azt hittem,
és azért utaztam északra tavasz végén, mert úgy gondoltam, hűvös lesz,
ehelyett itt vagyok egy hónapja, és még csak be sem borult!, őrjítő ez a
meleg, így hátizsákostul és egyedül, pedig Istennek lett volna már lehetősége
elvinni, most én megyek oda hozzá!, Istenem, vezess egy buszhoz, ami
elvisz az állomásra, kérlek!, bolyongott, megpihent, caplatott, ivott a söréből,
már föladta, mikor rátalált egy buszmegállóra, várt, várt, addig várok, míg
meg nem áll itt egy busz!; aztán egy kislány intett neki, hogy kövesse, az út
másik oldalán negyven lépésre volt egy másik megálló: Wait here!; dD. várt,
leroskadt a motyójára, s lőn!, valóban jött egy busz, fölmászott, leült, kb. három
kört ment körbe-körbe a városkában, mikor hátrajött a sofőr, hogy mit is akar?,
elmagyarázta: a vasútállomást; oké!, a következő körnél csilingelni fog, mikor
kell leszállnia!, és csilingelt, dD. leszállt, beült a váróba, fényképezett, sörözött,
de korántsem volt felhőtlen a hangulata, béna és hasznavehetetlen vagyok, és
gyűlölöm magamat, utálom a mániáimat, a maximalizmusomat; mindenesetre
másmilyen volt ez a hónap, mint amire számítottam…, elégedetlensége csak
Varsóban múlt el, az éjszakai reptéren, ahol négy órát várt a budapesti járatra,
egy huszonéves punkleány mérte neki a vodkát és a sört, közben azt ismételgette,
ne adja fel a munkát, a szépséget csak abban találja meg, és cinkos rókaszemmel
kacsintott szeplői mögül dD.-re, aztán berakott mosolyogva egy The Cure-CD-t
és megérezte dD., hogy északi útja elengedhetetlen volt…
A változások
A változás jó dolog, úgymint emberként, közelebbről dD.; az
lehetetlen!; a lehetetlen nem tény, hanem vélemény, de nem
árt hallgatnia a kétségeire!; azért nem állhatjuk a földi órákat,
mert az ég teremtményei vagyunk, és igenis élvezem mindazt,
aminek nincsen köze a számokhoz!; de nem repülhetsz el a
problémáktól; értem, de létezik légáramlat csak rovaroknak, akkor
kell legyen légáramlata a problémáknak is!, és a szélirányra bízom
őket!, az ég bizonyosan megnyílik, ha megindulnak felé…; de a probléma,
az földi dolog, meg kell oldania, dD.!, még egyszer nem történhet meg!; akkor
meg kell, hogy csókoljam!; csak ennyi?; igen, értelmet adott annak, amit
nem befolyásolhatok, és köszönöm, fel tud állni?; nem szeretnék!; és, ha
felsegítem?; akkor megpróbálom!; nézz fel!, az ég megnyílik nekünk!
(Megjelent az Alföld 2024/1-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Lévai Ádám tusrajza.)
Hozzászólások