behajtás
a bőség idejére hazajön
minden éhes férfiszáj
megcsókol
édesanyám köszönöm az ebédet
merre jártál fiam
ismeretlen földeket bitoroltam
megettem a kenyeret
a juhok felzabálták mind a mezőket
felgyújtottam a fenyvest
varjúszemeket tűztem az ágakra
kisütöttem a varjúhájat
nem félsz anyám hogy miket gondolok
a levesben mint tájoló fordul az orjacsont
nem félek fiam te mindig ilyen voltál
csak most nem öltöztetnek láncokba
váz
az embert csontjai határozzák meg
nem a rájuk rakódott izom és bőr
Isten teremtette a csontokat tökéletesnek
ruganyosnak és tömörnek
kialakítva a fő vonásokat
mi pedig rárakódunk
az időben ráhajtogatódik testünk
jelezzük az emberséget
hússal zsírral vérrel
a csontok megbújnak
és előmásznak a bőr alól
a csípő kivágja szétnyiszálja a horpaszt
előboltosul az ádámcsutka gégefő
szegycsonthoz futnak a bordák
körülállják mint kocát a szopós malacok
előrémlik a mellizom alól
a vékony test
lefogytam
hátsókert
nyomja le a meleget
kényszerből érnek a gyümölcsfák
nincs miért permetezni
rászikkad a hús a magra
*
kicsorbul a járdaszegély
lefordul róla a csizmatalp
a kiégett gyepre
gaz sem veri fel a kertet
*
az ásó körül
szétszaladnak a rögök
hét éves volt a jószág
*
a madarak tovább énekelnek
elveri az eső a nőszirmokat
lehajol
hagymákat markol
a nedves földben
*
az eprekre sár szárad
kerti csapnál lemossa
tisztuljon szín és illat
a vihar egy éjszakán át halad
városközponttól a főútig
(Megjelent az Alföld 2023/12-es számában. A lapszám illusztrációi a 20 éves Első Magyar Szamártár gyűjteményi anyagából valók: a borítókép Lackó Szilágyi Imre Szamár és Kopócs Lajos Lajcsi Csacsi munkái nyomán készült.)
Hozzászólások