Előbb-utóbb
Belefűzni a cérnát a tűbe, hosszan nyálazni a végeket,
hunyorítani, fénybe tartani, egybesimogatni a széttartó szálakat.
Nagyanyám szerint a házasság másfajta türelmet kíván.
Különbség van a varrás és hímzés között. Előbbi összeölteni,
utóbbi díszíteni akar. Ha az öltések rendben vannak, jöhet a csicsa.
Arról nem beszélt, mikor melyik öltés a célszerű,
mikor kell szegni, mikor szükséges a pelenkaöltés,
hogyan árnyaljak cérnával, vagy hogy fogom bírni
cérnával az árnyalást.
Tőle tudom, hogy az öltés
a varrat legkisebb ismétlődő része, és a fűzőöltésben
nincs fonalkapcsolat.
Stafírozó
Mikor utoljára varrtam, eltört a tű,
mert rám gondoltál, gondoltál rám. Utoljára
fehér ruhát varrtam, mondták, annyi
könny, amennyi öltés. Egyszer ráléptem
egy varrótűre, de fel nem vettem azt,
nem vettem fel én. Mondták, elkerül
a szerencse, elkerül engem. Te is elkerültél
innen. Aztán nyitva felejtettem, tárva-nyitva
az ollót, jobban is figyelhettem volna,
mert kinyílt és úgy maradt az ellenség szája,
és szájára vett mind, aki ellenem. Magadra
varrod a szegénységet, mondták, ha magadon tartod
a ruhát közben. Tudni akartam, mire értik,
mire megértettem, az a tű már ölt is.
(Megjelent az Alföld 2024/2-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Árkossy István digitális grafikája.)
Hozzászólások