Megérdemelné
még a Monarchiában született
annak összeomlásakor huszonöt éves életvidám fiatalasszony
Amerikát is megjárt helybeli férfi felesége
tíz év múlva megfáradt özvegy négy kisgyerekkel
küszködött hogy életben maradjanak
tenyerét véresre törte a kapanyél
meg az ekeszarv nyomorogtak
halni járt beléjük a lélek
az évek barázdát vájtak egykor szép arcába
kilúgozták szeméből a kéket
fiatalon megöregedett
legkisebb fiát torokgyík vitte el
gyerekkoromban láttam is azt a förtelmes
állatot ahogy viszi kapálózó nagybátyámat
a temetésről készült fényképeket
kendőbe kötve őrizgette és mutogatta
unokáinak olyankor arca kipirult a szeme csillogott
az idő minden sebet begyógyít de erről a sebről
az idő valahogy megfeledkezett elmérgesedett
ötvenkét éves volt amikor megszülettem de
engem egy ősz hajú ráncos anyóka vett ölébe
hetvenévesen még fölmászott a cseresznyefára
mielőtt a seregélyek szüretelnék le a termést
ha szárnya lett volna elrepül velük
télen temettük aznap nagy hó esett kivattázta
a nyitott sírgödröt hangtalanul nyelte el a koporsót
remélem oda jutott ahová mindig is vágyott
ha valaki hát mama megérdemelné
hogy legyen mennyország
Minden nap
menni minden nap esőben napsütésben
pogácsával miegyébbel a zörgő szatyorban
megetetni a gyengélkedő reményt
esetleg pelenkát cserélni mert az ápolók kevesen vannak
ők is csak emberek két kezük van
nem értik mi veszhet el ott ahol
már semmi sincs menni minden nap hogy
lásd még mindig ott fekszik
az ablakhoz legközelebbi ágyon
megsimogatod a paplan alól kilógó kezet
de nem gyúl fény a szemében
nem ért célba az üzenet
kétségbeesésedben elmondanál egy imát
de régen imádkoztál egy se jut eszedbe
így hát az Isten se tud segíteni
már cserélik is a lepedőt az ágyon
ami megüresedett
Restaurátor
könnyű már neked ott
a Szent István templom
oldalfalában alulról a harmadik
fülkében háborítatlan némaságban
nincs gondod semmire míg nekem
folytatni kell az életünket egyedül
de kettőnkkel megterhelve
próbálom tompítani a pillanatok élét
ami rossz volt tévedés kijavítani de minden
visszaáll a régi helyére rám roskad omlásra
ítélt életünk dúcolás híján vagy annak ellenére
hiába próbállak megmenteni tisztára mosni
szerecsenmosdatás lesz belőle
belőlem pedig kontár restaurátor
tehetetlen vagyok nem tudok veled
és a helyzettel mit kezdeni szép lassan
eltelik az idő és magamra hagy
porladni az emlékezet krematóriumában
(Megjelent az Alföld 2024/3-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Bugyi István munkája.)
Hozzászólások