Pálma
Reggel beszívtam ifjú parazsak szagát,
most indulok lármátlan távolok felé,
még a tenger is gyönyörködik hajómban.
Szigetek ígéretét keresem, gyermekkorom
tart még. Milyen gazdag ez a délelőtt,
annyi tűnődés belefér, annyi gyors mozdulat.
Még a kitömött madarat is megetettem,
és letörölgettem a sócsillagos ablakokat.
Hibátlan minden, a korsó repedése is
tökéletes, a csorbák, szálkák, görbeségek,
csak idő kell nekik. Hajómra földet
hoztam egy cserépben, beleteszem
a sarjadni kész, ijedt magvakat. Az
utolsó napon egy pálma biztosan kihajt.
A mi kis városunk
Az első, akit mindennap
látok az utcán, Truman Burbank.
Ha esik, ha fúj, mindig találkozunk.
A környék még alszik többnyire,
rajtunk kívül csak egy babakocsi és
egy vak ember van ébren.
Városunk arról híres, hogy
két polgármestere van, mindkettőt
megválasztották az emberek,
de nem akarnak beszélni róla.
Egy az irodájuk, hetente
váltják egymást, de azt senki
nem érti, hogy miért mindig
egyszerre mennek el szabadságra.
Turisták helyett matrózokkal
van tele minden szálloda.
Kikötőnk nincs, a sötét öbölben
hajók dudálnak egész éjszaka.
Az égre néző solymász szobra
fölött örökké ott lebeg madara.
De a csuklóján szelíd galamb
tollászkodik, mint aki tudja,
nem eshet baja. Mondom, a
mi kis városunk elég fura.
Állásinterjú
Belelapoznak, beleírnak fekete füzetükbe.
Fölnéznek és megkérdezik, mintha
terveik volnának veled:
Szalamandra vagy inkább kaméleon
szeretnél lenni? És miért?
Vettél-e valaha kaparós sorsjegyet?
És nyertél vele?
Voltál statiszta? És főszereplő?
Tettél-e sajtot egérfogóba? Ha igen,
kivetted-e az agyoncsapott egeret?
Csípett meg már ágyi poloska?
Tudod, mi az, hogy becsületkassza?
Többet tudsz, mint amennyit tanultál?
Félsz-e magasban, liftben, mersz
nyitott szemmel úszni a tengerben?
Tudod, mi az a koan?
És a Cointreau?
Láttál-e már húsevő virágot?
És éhen halt keselyűt?
S ha burjánzó kert az idő, van
értelme gyomlálni benne a gazt?
Hogyan lehet észrevenni, hogy
neked integet a láthatatlan ember?
Lövés előtt vagy lövés után van
nagyobb csend a puskacsőben?
Ha iszonyú minden angyal, akkor mit
tudnál mondani perekről, kastélyokról?
Kérsz egy pohár vizet?
Egy személyiség koordinátái
Gyerekkoromban láttam a cirkuszmúzeumban
egy kitömött oroszlánidomárt.
De lehet, hogy élt, és nem is múzeum volt,
nem mertem még egyszer rápillantani.
Pótszéken ültem, s a vetítés elmaradt.
Valaki vicceket mesélt a film helyett.
Nem találtam meg a folyóban a pohár
vizet, amit véletlenül öntöttem bele.
Ha nem érkezik meg, akire várok,
akkor is vele megyek haza.
Soha nem jutok szóhoz, azt hiszem,
pedig folyton én beszélek.
Hitehagyottnak gondolom magam, mégis
félek, hogy szentségtörést követek el.
És tépelődöm, nem is tudom, miken.
Fontosodnak bennem a semmiségek.
Nem világos, hogy a nagybetűs élet hol van?
A végzet asszonya kié lett?
Sírnék, ha hallhatnám a tapsot, mely először
felhangzott a kilencedik szimfónia végén.
Nem bírom tisztára mosdatni a szívemet,
kételyeim dogmákká növekednek.
És szétszóródom a dolgaimmal együtt.
A kitalált város otthonná válik bennem.
(Megjelent az Alföld 2024/3-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Bugyi István munkái alapján készült.)
Hozzászólások