Hetvenévesen
a jól ismert kutya gubbaszt
utcánk elején
fejét lefelé húzza
a vénség gravitációja
életemben először
gyík szalad át biciklim előtt
összehordok egy kertnyi szénaillatot
fürödni látom a barátposzátát
sikló keresztezi úszásomat
megint hátország lett
édesanyám szülővárosa
a kerítés mellé ültetem
a sarkantyúka magvait
mint beregszászi
nagyszüleim kertjében
úgy nyíljanak
májustól novemberig
nem szabadulunk
a Rettegett árnyékától
ahogyan elmúlik a fájdalom
két éticsiga fénylő teste
olyan lassan közelít
s tapad egymáshoz
fölfedezem
létezik Hó köz
az Apáca utcából nyílik
akárcsak az Álom köz
négy éve
születésnapomra hozták fiaim
eddig csak
piros virágokat varázsolt
most két gyümölcsöt érlel
a gránátalmafa
nincs kétségem
istenkáromlás
ha valaki Istenre hivatkozva
bizonygatja a maga igazát
júniusban
átöleljük egymást barátommal
ravatalánál beszélek hozzá
szeptemberben
iránytűt kapok ajándékba
tűnődhetek
merre viszi majd
maréknyi voltomat a folyó
ha jobban megnézem
ezerfelé mutat
mi mindenen ámultam
hetven éven át
(Megjelent az Alföld 2024/5-ös számában. A borítókép a lapszám illusztrációja, Géczi János római plakátroncsfotója.)
Hozzászólások