Papír
Avagy mire is nem jó a vers
küldetéses költő barátunk
meghívott néhányunkat közönségtalálkozóra
egy határ menti kis faluba hogy a határ
melyik oldalán van ez a település
nem érdekes itt is ott is értik
a magyar szót nyelvét nem vehetik el
az embertől csak a hazáját kocsival mentünk
a benzin még/már akkor is drága a honor meg kevés
hát mégiscsak pénzért nem bensőnkből vezérelve
írunk mi költők az igazság fogadatlan prókátorai
meleg fogadtatásban volt részünk mosolygós
fiatalasszonyok szolgálták fel a meleg gulyáslevest
amelyből tüntetőleg maradt távol a hús
talán az árak elleni tiltakozásul talán más miatt
ami után helyénvalóbb volt a víz
mint a pohárka bor lett volna amiben azért
kicsit reménykedtünk a teremben szerencsére
tőlünk többen ültek az asztal túloldalán
verslábakon ha nem is elszaladt elsántikált az idő taps volt
a jutalmunk de mintha félkézzel tapsoltak volna
én legalább úgy örültem hogy vége az estnek
mint a közönség a költő is ember szükségletei vannak
néha nagyon sürgetőek sikerült megkönnyebbülnöm végül
ki ne élt volna meg hasonló katarzist hanem hiába nyúltam
papírért az bizony nem volt már-már kétségbeestem
amikor eszembe jutott zsebemben lapul
néhány felolvasásra szánt vers szép fehér papíron
(Megjelent az Alföld 2024/7-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Éles Bulcsú grafikája.)
Hozzászólások