Balogh Endre versei

Szeizmológia

Tisztán emlékszem
rá, földrengés volt.
Te is mondtad. Átjáró nyílt
ott, ahol korábban nem volt.

Engedtél a merülésnek,
hogy tartsalak,
rajtam keresztül jutottál
levegőhöz.

Aranyfonál
legyen, azt akartad,
ne pedig véka alatt
égő gyertyaszál.

Akartad, hogy
a halál torkából.
Minden úgy lett,
ahogy akartad.

Majd megtelt sóval
a szám, minden
ízt elnyomott.
Kiköptem. Piszkos
nagy árok. Én
akarom ezt
a tisztaságot.

Húr

Az űrnek készül
minden szó.
Most megbízható
a semmi, itt kell
időzni. Nincs másik
fül, jó és rossz,
hideg vagy meleg,
érték, túlélés,
ez a törvény.
Sem látomás,
sem indulat –
elrugaszkodás
nélküli kaparászás,
és ha nem
mérek rosszul,
a gondolkodás
egy szerény
formája.
Talán nem
lehet elvenni,
ha nincs benne
számítás, vendég.
Nem vicc, nem játék.

(Megjelent az Alföld 2024/9-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Versényi Anna grafikája.)

Hozzászólások