helyek
(locuri)
leülök a fészeri kanapéra,
hallgatom az esőt, amint átnyújtja zaját
a házunk felett.
apát keresem, az elcsontosodott mosolyát,
a bakancsnyomait a sárban.
bár felkeltene valaki,
ahányszor kivirágoznak a szilvafák
az elhagyatott, kígyókkal megtelt házak kertjében,
a szomszéd kertekben a lovakat
mindig elverik, a teheneket pároztatásra viszik,
megtanultam, hogy foglalkozzak a magam dolgával,
mert az emberek nem szeretik,
mikor figyelmeztetik őket,
főleg ha a sajnálatukon múlik,
főleg ha a félelmeiken.
folyton mondogatjuk telepatikusan:
jók vagyunk és erkölcsösek e láthatatlan sarok alatt.
jók vagyunk és erkölcsösek.
jók.
érzéki félrecsúszás
(derapaj senzorial)
I
előfordul, hogy tetten érem az emlékeimet,
ahogy megváltoznak,
oly gyöngédek, mint tavasszal
a fabimbók.
utolsó lehelet, vagy a bátorság,
amivel a fókaanyuka megvédi namíbia partján idő előtt
megszült fiókáit.
lengés egyik oldalról a másikra,
takaró, mely körülveszi a testet,
az osztályban, a dühös kölyök által
összegyűrt papír.
úgy tűnik, állunk együtt a fa körül
boldogan.
mi apa körül állunk.
senki sem akarja megtörni a csendet,
nem utánozzuk már a szemetes konténerek zaját.
II
tudod, időnként álmodok neked egy kutat,
amint épp kiemeled a vizet,
majd felfrissülsz,
távol a digitális ártalmak betonkeverőjétől,
melyet rusnyaságunk képmására gyártottak
nagyon távol.
MIHÓK TAMÁS FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2024/8-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szolláth Katalin grafikája.)
Hozzászólások