Mindenről
(A meno)
A hó cafatokban,
és rondán vérzik
a jég repedése,
ha elnyeli lassan a föld.
A hidegben tudás van;
még mindig ellenáll,
a hidegnek íze van;
mindenről lemond.
Ahol a szegély
(Dove il margine)
Gyere,
elviszlek oda, ahol a szegély felér egy kerítéssel,
ahol az esernyő a nedves árnyaktól nem véd;
a lárma idővel csönddé válik,
dacol a hangokkal, a te hangjaiddal.
Ezek mind gondolatok;
némelyik butább, némelyik kevésbé,
de végül mindet eltéríti
egy cseppnyi súly.
Leesik az állad, ha egy virágot látsz,
akkor is, ha tudod, nem neked van ott.
Aztán becsukják az eget
(Dopo chiuderanno il cielo)
Hogyan záródjunk önmagunkba, maradjunk
mindig egészek, kerüljük el a megbetegedést az
örömben, hogyan ne váljunk fuvallattá.
Hogyan kérjük a halált, és ne legyünk mégse
mértéktelenek; egyszer megkérdezik
majd tőled, azután becsukják az eget.
Egy tóra néző fűzfa
(Un salice affacciato al lago)
A léptek fölött ablakok vannak,
a távolságok színei; néha
számolod az ujjakat, lábakat, az áradatot,
méricskéled a dolgok értékét,
de értelmüket veszítik.
Istenem, hogy elfojtanám
egy tóra néző szomorúfűz
könnyes fájdalmát.
Ha minden olyan igaz volna,
hogy tévedést táplálhat,
lombokká változna még a fiú is,
szorosan az anyja
kérgéhez kapcsolva.
KERBER BALÁZS FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2024/8-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szolláth Katalin grafikája.)
Hozzászólások